Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Móra Ferenc levelezése a gyomai Kner-családdal

409.

Kath. Szemle /68/ ma érkezett száma, amely nagyon tisztességes hangon kritizálja, hogy még mindig nem vagyok elég keresztény.

Kézcsókkal öleléssel a tiétek

Móra Feri

Leveled soproni utam alatt érkezett, - innen a késedelem.

25 x 20 cm-es fejléc nélküli, dátum nélküli, kézirás.

\

Szeged, 1933. XII. 23.

Kedves Imrém,

olyan stádiumába jutottam a nyavalyámnak, amikor az ember már nem sokat törődik az adósságtörlesztéssel, különösen ha olyan reménytelen a helyzdt, mint az enyém Gyoméval szemben; de tudod, olyan kevés már az örömem, hogy nem akarok erről a kézszoritásról lemondani. Ami biztos, biztos.

A gyereket ma hazahozatták a kórházból, s már segit is az anyjának a Mötyő karácsonyfáját megszerkeszteni: annál cudarabbul vagyok én, s félek, s jórészben amiatt, hogy csupa kitűnő professzorok kezén forgok, akik későn fogadták el az én diagnózisomat. Beszéltek agyondolgozásról, bélinfluenzáról, locus minoris resistenciaeről /69/ és más ilyen mekekukákról, holott én egyre mondogatom, hogy nincs nekem más bajom, csak kiújult a vastagbél hurutom, amivel az egész nyavalyám kezdődött. Most már ők is megszavazták a colitist, csak egy kicsit későn. Öt hétig szanatóriumban kinoztak, ma egy hete hoztak haza, betegebben, mint ahogy elvittek, s most többet