Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Móra Ferenc levelezése a gyomai Kner-családdal

403

is. Ettől a tehertől hát nem féltelek. Nagyobb baj az, hogy nem hallhattam, amivel visszaköszöntél a diszitőidnek. Még nagyobb az, hogy úgylátszik, sohase leszek én már gyomai szüreten Kner Izidor asztaltársa. De bizony isten oda fogok gondolni október első hetében Dioklécián /46/ császár udvarából.

Imrééket is, titeket is kézcsókkal, öleléssel köszönt

holtig igaz emberetek

Móra Peri

21 x 17 cm-es méretű kézirásos levél.

Szeged, 1932. X. 6.

Imrém, drága,

harmadszor kötök kardot ab űrbe condita, /47/ - mármint amióta Winternitz laposra faragott. /48/ /L. az ábrát./ Először a szanatóriumból köszöntem meg Veszternek, /48/a/ hogy még mindig nem töltötték be az újságírói állást a város valamelyik unokaöccsével. Egy óra múlva kirázott a hideg, s három napig 38 felett tartózkodott a higany a hónom alatt. Másodszor itthon tettem próbát az Írással, a főispánnak köszöntem vissza, mint rangidős operált, aki már akkor nagy legény voltam, a kertben is mászkáltam, felügyelet nélkül csipegettem a szőlőt, sőt már szembe néztem Nagy Endrével /49/ és a Színházi Élet fotográfusával is. Mire a levél útnak indult, nekem 39 °-os lázam kezdődött, s az most már eltartott egy hétig, tegnap helyezett Rusznyák professzor /50/ ideiglenes szabadlábra. Ilyen előzmények hisztéri-