Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Móra Ferenc levelezése a gyomai Kner-családdal

kusaá tették Tolna magát Emmanuel Kantot /51/ is, a mivel semmi rokoni szál nem fűz Königsberg bölcséhez, ne csudáid, hogy mig én glédába próbálom állítani a kissé rogyott ind betűket, családom nőtagjai a háremben a rózsafüzért imádkozzék. Szegények majd beleőszülnek a félelembe, hogy most 40 °-os láz következik legalább egy havi időtartammal.

De hát nekem annyit is megér, ha végre nem kell a szememnek kiégni a szégyentől, mikor arra gondolok, mit gondolnak rólam Knerék... nem is igaz, tudom, hogy nem gondolnak rólam különösebb- rosszat, mint eddig, s rég bele vannak már győződve abba,' hogy én olyan vagyok, amilyen vagyok, és most nyilván bizonyos enyhitő körülményeket is találnak számomra. Ha látnának, sápadtan, koszvadtan, őszi légy módjára gubbasztóan, bizonyosan találnának. Nem tudom kimondani, Imrém, mekkora örömet jelentett nekem a gyöngédségtek„ Talán nem is az, hogy nekem szólt, hanem hogy egyáltalán van még ilyen a világon« Tudod, az operációt egész a kötéskisze dósig megálltam szis.szenés nélkül, hanem a gyomai virágot, kibuggyasztotta a szememből a könnyet. Igaz, hogy összes professzoraim és Írástudó látogatóim azt bólintották rá: - Persze, Knerék. Érzelmük, szivük ehhez csak nekik van... Képzeld, még Génius-Lantos /52/ is elérzékenyedett a dolgon. /Kotormány mindig igy címezi a nekik szóló csomagot: Nagys. Lantos Genius úrnak./

A fejedelmi ajándékot különben jobbadán életmentőim közt osztogattam szét« Az én példányomba pedig a leveled mellé beletettem azt a receptet, amit az operáció előtt a fentnevezett Kotormánytól kaptam sárgaság ellen« Mintha csak a könyből volna kiírva! A Schola Salernitana /53/ mifelénk még mindig gilt.%