Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Orosházi népmesék

335 .

gass, fogd meg.” Ezek is csak észt várták má. Biz ászt megfogták. Megkötüzve vitte másnap réggé a királyhó az embert, amin úgy mégörüt a király, hogy mingyá ezer forintot nyomott a markába. Hanem olyan ember vót ám az, hogy csupa, szórj akar éggy oktalan állat. Becsukatta osztán eggy erős kamorába; azután még leveleket küldött é mindenfelé a királyokhó, bercegékhő, hogy gyűljenek é, nízzik még észt a csudát.

Jó van, de vót a királynak égy tízesztendős fia is. Ez é'ccér niszte a szőrös embért; ez meg könyörgött neki rímisztően, hogy szabadiccsa meg. Mé'gkönyörűt rajta. A kamora-kúcsot idésanyjátú élopta, az ajtót kinyitotta, megin visszavitte. A szőrös ember még emént világgá. Gyünnek ám éccér a királyok, hercegék, hogy egymást írik. Kizik a szőrös embért, nincsen séhol. A király majd mégpukkatt mirgibe. Ilyen szigyént vallani! Kírdőre vonta a felesigit,*:' ászt mondta neki, nádkúpba rakattya, abba igeti meg, ha elő nem keríti a szőrös embert. Az asszony szabatkozott, hogy ü nem tud rúla semmit se, hacsak a fiuk é nem vitte a kúcsot, az nem eresztette ki. Előkapták a kis királyfit, vallatták mendénkíppen; nemsokára még monta osztán, hogy ű eresztette ki. Kém köllött több.Mégparancsóta a cselédeknek, hogy mingyá viggyík ki a gyereket az erdőbe, ott osztán öjjik még, neki tüdejibü, májábú hozzanak éggy-égy darabot.

Úgy is lett. Kivitték, de a birés mégkönyöriit rajta. Agyonütötte a kutyát, amelyik vele mént, annak a tűdé jibü, májábú vitt haza a királynak. Ez még se nízte, hanem odaveté’tte a kutyáknak. Ezek amint mégszagúták, továbbsompolyogtak. A királyfi még ékóborgott osztán az erdőbe. Eccér amint megy, méndegél má az ötödik esztendőbe, égy rosszacska házra talál, abba még égy öreg ember-