Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A "tályog-gyökér" előfordulása Orosháza határában

végy egy darab posztószélt, mellynek szélessége egy ujj nyi, hossza pedig fél réfnyi legyen; kend be ezt a köze pe táján mintegy négy ujjnyi helyen, mind a’ két felől közönséges terpentinnel vagy irós vajjal, - ’s készen a kérő, mellyet némellyek genyetség madzagnak vagy szőrmadzagnak neveznek, minthogy leginkább ló vagy marha fark szőrből szokás fonni; de a posztó széllel jobban és könnyebben lehet bánni. Elkészülvén a’ kérő tsinálj a’ baromnak azon tagján, mellybe a’ kérőt akarod vonni, a’ bőrőn keresztül egy pár metszést, egy egy hüvelyknyi nagyságúra, egyiket feljebb, másikat alább, egyenesen vagy egymás alá négy hüvelyknyire egymástól, vizerányosan; azután egy ujjnyi vastagságú sima páltzával, melylyet itt tő vagy fűző gyanánt használsz, ’s mellynek egyik hegyét tompa hegyesre faragtad, a’ másikra pedig a’ kérőt tzérnával reá közötted, vond be a’ kérőt a’ felső lyukon, az alsón pedig ki, ’s húzd le annyira, hogy a’ megkent része épen a bőr alá essék, a’ végét pe dig varrd öszve, hogy ki ne essék. Harmadnap múlva vonits egyet a’ kérőn, hogy a’ melly része eddig a’ bőr alatt volt, kijöjjön, ’s más része essék oda, ’s azután mindennap igy bánj vele, és a’ kiszivárgó genyetséget mosd le mindennap tisztán. A kérőt 12-14 napig kell a’ sebben hagyni; ekkor ki kell vonni, ’s tisztán kell a’ sebet tartani gyakori mosogatás által."

Evvel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy Oros háza környékén a nép a "tályog-gyökeret" nemcsak a lovak megbetegedése esetén használta, hanem fiatal sertéseknél is. A malacok fülébe árral csatornát fúrtak, s abba húzták bele a drogot. Néha egyszerűen csak átlyukasztották, s igy dugták bele a gyökeret. Magyary-Kossa arra is utal, hogy marhavész ellen fülfúrásra Székely