Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A "tályog-gyökér" előfordulása Orosháza határában
318. s az ezekhez társuló fertőzésben elpusztulnak az állatok.” Magyary-Kossa evvel kapcsolatban megemlíti még, hogy a használatos drog nem más, mint a Helleborus purpurascens /pirosló hunyor/ gyökere. A betegség természetére vonatkozólag az ide vonatkozó eddigi közlésekben megoszlanak a vélemények. A csanádapácai adatok szerint e népi drogot a bénulásos hemoglobinvérüség ellen használják. Dr. Csősz Gyula szerint /!/ a táragy vagy tárgy a ló esetében ".az a betegség, amelynek tályogképződés a legjellegzetesebb tünete, ez pedig csak a mirigykor lehet." E véleményét avval támasztja alá, hogy a mirigykor hazánkban "... szakirodalmunk és nyelvemlékeink szerint a legrégibb idő óta előfordult és általánosan ismert betegség volt. A jóindulatú, hevenyés alakján kivül megörökődő, veszedelmes alakjának tartották azt, amit ma takonykórnak ismerünk. /Gonosznemü mirigy, rosszindulatú mirigy;, stb./. A ráolvasó tehát a takonykórtól akarta eltiltani a tárgy szellemét." Csősz szerint a "... tárgy, táragy úgy került a bénulásos hemoglobinvérüséggel vonatkozásba, hogy ennél a betegségnél is előfordul a fekvésből kiinduló tályogképződés, amit némely vidéken tárgygyökérrel, tárágya zássál gyógyit a kuruzsló." "A táragyozás - Írja tovább Csősz - egyértelműi: gennyszalaghúzás /Tolnai S./, folyósebnyitás /Angyalffy 1836/, gyökérhúzás /Csősz, Bácska/, hunyorszúrás /Ismertető" 1841/, Huny0£gyökeret /radix Hellebori/ vagy kócot, szőrmadzagot húztak a készített bőrsebbe genyesztés céljából." A gennyesztő szalagokat "kérő"-nek is nevezték. A kérő alkalmazásáról Magyary-Kossa /4/ Lencsés Antal /Az okos csudafi 2. kiad-i' köt., 118. 1./ egykori leírása alapján emlékezik meg: "A kérő húzása igy megyen végbe:
