Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A "tályog-gyökér" előfordulása Orosháza határában
317. azügyébe vagy fülébe helyezik, árral készített csatornába , mint ahogy régen az ún. fontanellákkal és a kérőkkel tették«" Pusztaföldvár környékén a huszas évek közepe táján én is azt hallottam, hogy "... az a tárágy-húzás a jó, amelyik egyhamar nem esik ki." A "táragy" kifejezés, illetve ennek régebbi formája a "tárgy", egy lóbetegséget jelölt. Először a Szelestei-féle nyelvemlékben fordul elő, amely az 1516-1518-ik évek közötti időből való. E nyelvemlék egy gyógyitó szándékú ráolvasás babonás szövegét tartalmazza, amelyben a "tharghy equorum" elnevezés szerepel. Mészöly Gedeon állapította meg először, hogy a'"tárgy" a tályognak eddig nem ismert változata, s hogy az említett babonás ráolvasást a lótályog ellen alkalmazták. Ezt a magyarázatot Magyary-Kossa is elfogadta: "Mészöly közleményét olvasva s a Tájszótár adataival egybevetve, magam is úgy gondoltam, hogy a tárgy valóban csak tályogot jelenthet, és ugyanaz a lóbetegség lehet, amit ma több vidéken táragy-nak mond a nép. Ez a tárágy-betegség manapság /1926/ különösen Csanád, Békés, Arad és Torontál megyékben van elterjedve. Úgy hallottam, hogy e lóbetegséget már évek óta észleli Balog Aladár csanádapácai állatorvos. Hozzá fordultam tehát, hogy megtudjam: miféle betegség is az a táragy, mely kétségkívül azonos a 16. századbeli targhy-val. Az ő szives értesítése szerint, a betegség úgy kezdődik, hogy az állat a hátulsó lábain feszesen jár, majd reszketni kezd, testét izzadság lepi, tekintete ijedt-forma lesz; később a hátsó végtagjai megbicsaklanak, majd összerogy, kutyamódra ülőhelyzetbe jut, s végül oldalára esik, úgy is marad, s a hosszantartó egyoldali fekvés következtében a kiálló csontok felett decubitus keletkezik: gennyesedő nyílt sebek támadnak,
