Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A "tályog-gyökér" előfordulása Orosháza határában
312» nyéken letelepedtek volna - ami tudvalevőleg 1744-ben kezdődött - a hódmezővásárhelyi pásztorok e területen már több mint száz esztendeje legeltettek. Az Adonis vernalis-t ekkor a '’Tatársáncon” ugyanúgy javavirágzásban találtuk, mint az Adonis volgensis-t Csorvás határában. Csorvás és Pusztaföldvár között, az ún. gerendási határban egyik Adonis-féle$éget sem találtuk meg. Előbb leirt útjaink során közelitő pontossággal behatároltuk az Adonis volgensis Stev. Csorvás határában való elterjedését, s felfedtük az Adonis vernalis újabb lelőhelyét Orosháza határában. Szempontunkból azonban az volt a legfontosabb, hogy megismerjük az addig titokzatosnak vélt "tályog-gyökér” botanikai mibenlétét. Bizonyítottnak volt tekinthető, hogy Békés megyében és a vele szomszédos területeken a "tályog-gyökér” vagy "táragy” nevű állatgyógyászati drogot a nép az Adonis vernalis és az Adonis volgensis növényektől nyeri. Jelentős volt ez azért, mert addig az szerepelt a köztudatban, hogy a "tárágy-gyökeret" általánosan a pirosló hunyor /Helleborus purpurascens/ nevű növény szolgáltatja, amelyet a tiszántúli területekre valahonnan keletről hoznak. Emlitett útjaink után mintegy három1 hét múlva, 1936 május 6-án, a szegedi Tudományegyetem Általános Növénytani Intézetének kutatócsoportja szállt ki a helyszínre Győrffy professzor vezetésével. Az előzőleg felfedett helyeket ismét bejártuk, s ez alkalommal Győrffy profeszszor felvételezéseket is készitett /2/, amelyekhez az általunk feltárt adatokat is felhasználta. Az Adonis volgensis Csorvás környéki kisérőnövényeinek és egyéb ottani körülmények figyelembevételével arra a következtetésre jutott, hogy a hazai flórának ez az új tagja Csorvás határában nem behurcolt faj, hanem őshonos. Nem a közieke-
