Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

30.

A szerződések, melyeket ezek a ledolgozásra vállalkozó parasztok kötöttek, szántóföldi gazdálkodásra vonatkoztak. A jelzett mágócsi parasztok ideiglenes /!/ jellegű szerződést kötöttek az uradalommal. Ennek alapján 130 marhás és 72 gyalog-paraszt vállal hat esztendőre kötelezettséget. Azok, akik csak gyalogmunkára szerződtek, az uradalomtól egy vályogfalú, nádas lakást kapnak, továbbá kerti célokra fél, lucernásnak pedig két

holdat. Azok pedig, akik igaerővel szegődtek le, lakást

*

nem kapnak, ellenben 13 és 1/2 hold földet kapnak használatra. Ebben már benne van a kertnek, lucernásnak,valamint legelőnek és gabonavetésnek szánt terület is.

Ennek a földnek megvüvelésével az uradalom egyáltalában nem törődött, az teljesen a szerződéses parasztoknak volt átadva.

Ezekkel a juttatásokkal szemben a következő kötelezettségek terhelték a parasztokat:

1./ a gyalogmunkára szerződöttek a szerzett juttatásokért kötelesek 1/4 hold répaföldet megkapálni, a termést kiszedni, megtisztogatni, kihordani és rendesen elraktározni. Tartoznak továbbá az uradalom részére pénzért is dolgozni, még pedig novembertől-februárig 14 krajcár fejében. A szerződés pontjai között volt az is, hogy mindenféle adót a föld után az uradalom tartozik fizetni. A tavaszi és őszi hónapok napszámbére 24 kr., a fő munkák idején pedig 30 krajcárban állapíttatott meg.

Vitathatatlan tehát az, hogy a kapitalista gazdálkodás jelei is tapasztalhatók a birtokon, hiszen ezeknek a napszámbéreseknek alkalmazása már arra utal. Mégis ennek a munkának a ledolgozás kötelezettségével való összefonódása a feudális vonások továbbélését is mutatja. A ledolgozó paraszt számára természetesen kettős