Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

31. áldozatot jelent az, hogy magát a ledolgozást is éppen nyári munkanapjainak idején kell ledolgoznia. A ledolgo­zó parasztnak munkája sok tekintetben közeljár a jobbágy munkájához. Ez a jelleg állapítható meg az Igásmunkára vállal­kozóknál is. b./ Az igásmunkára vállalkozók a kapott föld fejé­ben kötelesek 1 hold répát megművelni a kézimunkásokhoz hasonlóan, ugyancsak tartoznak megművelni három rész repcét saját eszközeikkel, betakarítani, vontatókra szedni, esetleges vihar után azt újból rendbe rakni, va­lamint kilenc hold lucernát lekaszálni és behordani, to­vábbá hat hold szalmás gabonát betakarítani, három hold tengerit letakaritani és behordani. Ugyancsak kötelessé­gük 10 hold gabona termését behordani, ugyanilyen terü­letre trágyát kihordani és elteregetni. A szerződéses feltételek között szerepelt még az is, hogy ők is köte­lesek az uradalom földjén pénzért dolgozni, bérért szán­tani, és részért nyomtatni. Az igás ledolgozás feladata éppen az, hogy a kevés igaerővel rendelkező földesúr földjét művelje meg. A ledolgozás mellett megtalálható az uradalom föld­jén a felesbérleti rendszer is, melyet főleg a tengeri­földeknél alkalmaznak, amikor is feliből vagy harmadából történt a bérbeadás, és ilyen esetekben a felesbérlők a szárat is kötelesek voltak behordani. /52/ Az uradalmi földek ilyen módon való megművelése megoldást jelentett ebben az átmeneti korszakban olyan értelemben, hogy az uradalom megoldotta termelési prob­lémáit. Ez azonban nem jelentett egyet a gazdálkodás technikájának növekedésével, a terméseredmények emelke­désével. Az igaerő esetleges gyengesége, továbbá a ré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom