Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán
18. dalom és a parasztok között. Ennek lesz az eredménye az, hogy az uradalom területén ebben a században több antifeudális parasztmozgalom bontakozott ki, és ez szinte hagyományát képezte a XIX. századi szegényparaszt és ag~ rárproletármozgalmaknak. II./ A Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század első felében. A XIX. század első felében is változatlanul feudális termelési viszonyokra jellemző gazdálkodást találunk a Károlyi uradalom területén. Tovább élnek a XVIII. században kialakult formák, és ennek következtében erről a pontról kell elindulni a kor gazdálkodásának vizsgálatában. Az a birtokrész, melynek gazdálkodását a következőkben meg fogjuk ismerni, három részre osztható: 1./ az orosházi, 2./ a mácsai, 3./ vásárhelyi birtokrészekre. I. / Az orosházi birtokrészhez tartoztak a következő területék: Békéssámson, Külső-Sámson, Gyulamező, Nagyszénás, Kisszénás, Pálmatér, Királyság, Kakasszék, Orosháza. II. / A mácsai birtokhoz tartoztak: Ábrány, Simánd, Topilla. III. / A vásárhelyi birtokhoz tartoztak: . Terehát, Téglás, Rét. A jelzett uradalmak kiterjedése pedig a következő: Az orosházi uradalom területe: 24,133 kh. A mácsai uradalomé: 7,820 kh. A vásárhelyi uradalomé pedig: 9,200 kh.
