Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

ezen szervezete, amikor is teljesen megváltozott az uradalom statusquoja, t ^

Orosháza 1798-ig a Harruckern uradalom tartozéka ekkor pedig, mint láttuk Szentes városával és a szénáéi pusztával került a Károlyi uradalomhoz, ahol a szentesi tiszttartóság vezetése alatt állt. Megjegyzehdő, hogy átmenetileg maga is önálló birtoktestet alkotott, 1803- 1818-ig ugyanis fennállt az orosházi tiszttartóság./35/ Ekkor Orosházát együtt kezelték Kondorossal, Sámsonpusztával, a szentmiklósi és a gerlai pusztákkal. /36/ Állandó változások közepette alakult ki a birtok végleges területe, hiszen 1824-ben kiszakadt innen Békéscsaba, Orosháza határának egy része, továbbá Szénás fele, mely területek a Trautmannsdorff és Sztáray család kezébe jutottak. /37/

A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Károlyi birtokok között ezután is maradtak olyanok, melyek átmenetileg még mindig közös kezelésben voltak. Nevezetesen a nagymuzsalyi, salánki, misztótfalusi, fehérgyarmati, lapispataki és a Viharsarokban lévő vásárhelyi területek. Központi, egységes vezetés alatt maradtak még továbbá az italmérés, vásárpénzszedés, valamint a halászat jövedelme. 1830-tól kezdve azonban ez is megszűnik, igy az egykori egységes nagybirtok teljesen szétosztódik, a család különböző ágainak kezébe kerülvén.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a birtok XVIII századi gazdálkodásában elkülöníthető a jelzett időszak első és második fele. Az első részben főleg állattenyésztés divott, a parasztság pedig a vándormozgalom eredményeként átmenetileg kedvező helyzetbe került. A század második felében pedig a majorsági gazdálkodás kiterjesztése következtében megindult a küzdelem az ura