Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán
16. vásárhelyi, szentesi, később az orosházi birtoktesteket is, de ő volt a család összes, más vidéken lévő birtokainak konnányzója is. 1 hivatal foglalkozott az összes uradalmi inspectoratusok jelentéseivel és problémáival, tehát az igy keletkezett iratanyag a legfőbb birtokigazgatásba nyújt betekintést. A Régensi Hivatal az 1816- ban bekövetkezett újabb átszervezésig állt fenn. Ezeknek a gazdasági irányítást végzp hivataloknak felügyeleti szerve /igy pl. az Oeconomica Juridica Directionak, továbbá a Régensi Hivatalnak és a Központi Pénztárnak/ az un. Titoknoki Hivatal volt, mely 1827-ig, az összes Károlyi birtokok felosztásáig állt fenn. Ekkor ugyanis az összes birtokokat szétosztották, az eddigi szervezet nem állhatott fenn tovább, és egy központi jellegű hivatalra, mely az összes birtokok irányítását végezte volna, nem volt szükség. Az alföldi birtokok mindegyike adott be a jelzett hivatalokhoz jelentéseket, igy a levéltár megőrizte a birtokok életével kapcsolatos iratanyagot. Ebben is kialakult az Oeconomica-Juridico Directio állománya, továbbá az Index Possessionum, majd a szentesi közös uradalom anyaga, az un. külön birtokokra vonatkozó gyűjtemény, a vásárhelyi közös' inspectoratus és uradalom szár: adási iratai, a birtokokra vonatkozó betűrendes gyűjtemény, a XIX. századi pénzügyi anyag, a protocollum secretiale és az assignatium protocollum iratanyaga. A jelen dolgozat is ezen anyag feldolgozásán alapszik. A jelzett alföldi birtokokat 1802-ig a szentesi tiszttartóságok vezették. 1803-ban azonban a vásárhelyi inspectoratusság alá kerültek, melyhez 1816-ban csatolták oda Szegvárt, valamint a derekegyházi uradalmat is. A fent jelzett osztályozkodásig állt fenn az uradalom
