Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
185 fel,.« Akkor. egyedül, magukra■ hagyatva botorkáltak. A szociáldemokrata. párt.opportunizmusból eredő agrárpolitikájának volt.következménye,-hogy a jelentős mozgalmakat nem kapcsolták össze a forradalmi nagyipari munkásság mozgalmaival. A parasztmozgalmaknak-a helyi vezetőkön kivül nem volt támaszuk, aki irányitóttá volna, és szövetségesként támaszul szolgált volna a helyileg ért veszteségek kárpótlására. A mozgalmaknak éppen ezért egy időre el is kellett bukniok. Akkor is és később is a közös harc összekapcsolta Battonya magyar, szerb és román szegényparasztjait. Ez az összefogás nemcsak a Viharsarok, de a magyar osztályharcok történetének is legszebb hagyománya, amelyet később a kommunisták vezetésével, - a felszabadulás után gazdagon bontakoztattak ki. Ennek az összefogásnak volt tulajdonítható, hogy az ellenforradalmi Horthy-rendszer nemzetiségi uszitó politikája Battonyán a földmunkások körében visszautasításra talált. Amikor hire jött annak, hogy Pakurárt, vezérüket a csendőrök ütlegelik, a tömeg a városháza elé vonult. Ez a provokáció bőszitette fel a tömeget első Ízben. /23/ Erre nem terjedt ki a birói és közigazgatási figyelem, pedig ez volt a tragédia egyik közvetlen előidéző oka. A nemzetiségellenes képzelmek ismeretlenek voltak a földmunkások körében. Pakurár az ő vezérük volt. A szerb, vagy a magyar munkás sorstársát látta benne. Nincs nyoma annak, hogy Battonyán földmunkás egyesület működött volna. Ez fontos körülmény. Nem volt olyan szerv, amelynek keretében nőttek volna ki rendszeres nevelés, olvasás és előadások útján a földmunkások. Az orosházi és békéscsabai mozgalmak hire mégis eljut hozzájuk. A közigazgatási hatóságok röpiratokról, nyomtatványokról tesznek emlitést. A Tábla az előkészítés eszköze
