Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
186. ként eszmecserét hoz fel. Ezek is elégségesek voltak azonban arra, hogy a tömeget a közös sors, az elnyomás és igazságtalanság összehozza, amelyet az elkeseredésig fokozott a hatóságok kegyetlen megalázó elnyomása. A földmunkások kapcsolatban állottak egymással, 40-50 km-re is eljutottak a hirek az állítólagos miniszteri rendeletről, amely eltörölte a robotot és magasabb bért állapított meg. A battonyaiak két orosházi munkástól hallották. A fehér zászló szerepe az orosházi eseményekben igen jelentékeny volt. A birósági iratokból kitűnik, hogy Battonyán Alföldi Sámuelné, Utrata Jánosné és Mindig Jánosné is a fehérzászló kiadását követelték a hatóságtól a kérdéses miniszteri rendelettel egyidejűleg. A többi tanuk erről nem tesznek emlitést. Ha volt is fehér zászló Battonyán, amelyet a hatóság, mint a földmunkás egyesülés jelképét elkobozott, azt többen készíthették, mint ahogy Orosházán is. /24/ Ez a körülmény is a földmunkások egyesülési törekvésére figyelmeztet bennünket. Ha nem volt fehér zászló, úgy kétségtelen, hogy az orosházi események utóképét kell látnunk a zászló kiadásának követelésében. A battonyai mozgalom főhőse Pakurár Demeter. E sorok Írója a battonyai róm. katolikus temetőben véli sirját. A temető őrének könyvecskéjében egy, a temetőcsősz lak közelében egy sorban lévő négy sir közül az egyik az ő nevével van megjelölve. A sírokon keresztfák már nincsenek, csupán a könyvecskében lévő bejegyzésére és a temetőcsősz előadására alapítjuk feltevésünket. Szép hivatása volna a battonyaiaknak, hogy a sirt pontosan felderítsék és gondozásba vegyék.
