Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
177 bírák, vagy áz alispán? A szegedi csendőr-kerületi parancsnokságot arra kérték,-hogy a mozgalmak elfojtása céljából a battonyai, kovácsházi, apácai és kevermesi csendőrőrsök létszámát emeljék kétszeresére. A két járás főszolgabiráját a községek és nagyobb gazdaságok hetenkinti beutazására utasították a mozgalom és vezetők kipuhatolása végett. Meghagyták a főszolgabíróknak, hogy "a munkásokat kellő tapintattal megnyugtatni, és ekképen rendes foglalkozásukhoz visszaterelni, a békétlenkedőket pedig sikertelen felhívás után nyomban letartóztatni” - kell. /13/ Intézkedtek a községi elöljáróságok "kitanittatása” iránt, a munkások között közkézen forgó izgató nyomtatványok beszedése és a gyanúsaknál házkutatás tartása iránt. A csendőröknek hetenkint legalább kétszer őrjáratot kellett tartani a községekben és a pusztákon. A belügyminiszternél is eljártak, és kérték a magyar és tót nyelvű röpiratoknak már a fővárosban történő elkobzását. A megkeresésre a hadtestparancsnokság két század katonaságot rögtön készenlétbe helyezett Szegeden. Az intézkedések nyomán elcsendesedett a magyardombegyházi mozgalom, Kevermesen pedig Temesváry Gyula cipészsegédet röpiratok terjesztése miatt letartóztatták, Tornyán röpiratokat foglaltak le. Az elnyomó szervek valóban mindent megtettek, ami hatalmukban állott. A Battonyán 1891 junius 21-én kitört felkelés közvetlen okait az Alföldön általános viszonyokban kereshetjük. Ezekre az okokra maguk a "felkelők” mutatnak rá. A robot, dézsma és uzsora eltörlését kívánták, amelyet már az 1848-as törvények sutba dobtak. A robot és dézsma alatt a bérbeadott 1-2 holdas kukoricaföldek után szokásos szolgálmányokat, ill. természetbeni járulékokat értették. Battonyán az egykori zsellérek utódai ismerték
