Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
178. még a félévszázad előtti megnevezést is, az "angáriát". A földesúrnak járó kisebb tartozásokat: baromfit, tojást, vajat, amelyet negyedévenként szállítottak be a földesúri konyhára. Általános volt az aratás utáni robot és a kisebb természetbeni szolgálmányok "ajándékozása". A robot súlyos volt, ingyen munkát kellett adni, akár betakarítás! munka, akár trágyahordási munka képében. Ezekért a felét sem kapta a munkás, mintha pénzben fizettek volna neki ugyanazért a munkáért. A kisebb szolgáltatások az éhségszinvonalra juttatták a földmunkást. Ezek a feudális maradványok terhelték a magyar agrárfejlődést, és végeredményben a forradalom és a kiegyezés utáni félgyarmati helyzetből eredtek. A tőkés rendszer feltételeinek korlátozott volta miatt hazánkban mind a robot, mind a tőkésrendszert magában egyesitő gazdálkodás alakul ki, amely a tőkeigényes gépesítés következtében a nagybirtoknak kedvez, és amely rendszer árutermelésébe a zsirosparaszti réteg is be tud kapcsolódni. A falusi proletáriátus és a szegényparasztság megduzzadt, számukat a versenyben kiesett kis- és középparasztság elemei is gyarapítják. Ez újabb lökést adott a tőkés fejlődésnek. Az egyenlőtlen fejlődés válságokban robban ki, amely pedig a mezőgazdasági proletáriátust és a szegényparasztságot sújtotta a legjobban. A 90-es évek agrárszocialista mozgalmait megelőző válságfolyamatok a mozgalmakat előidéző okok között kiemelkedő helyet foglalnak el. A 70-es évek közepétől kezdve a mezőgazdasági konjunktúra éveit Európaszerte mezőgazdasági válság váltja fel. Ez a válság az ipari válsághoz hasonlóan kapitalista válság. Hazánk gabonája korlátozott mértékben talál piacot az európai piacokra behatoló tengerentúli, orosz és indiai búza miatt és
