Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Értékes adatok egy orosházi iparosmester családi feljegyzéseiben

Ekkor mind a mellett, hogy az idő már éjjeli 1 óra körül volt, le ültetett, s mi után küldetésem okát meg tudta, igen röviden körül belől igy válaszolt hogy

Az öszves Minisztérium alig egy órája, hogy el uta zott innen Aradi várba, Makón meg állapodik, ott még ha sietek, fel találhatom. Hajnáu pedig az öszves seregével itt városunk alatt ütött tábort, s holnap már ő fog nálunk uralkodni. /6/ Hanem siessen az ur is, hogy valami baja ne történjen, én pedig jó éjt kívánok* mert álmos vagyok, és nem tudom, mit hoz reám a reggel.

Még lovaink magukat ki sem pihenték, a mint verrad ni kezdett, azonnal indultunk a Tisza hidján keresztül Makó felé. Azt a jelenetet azomban, a mit ott láttam, azt leirni képes nem lévén, némelyeket csak nagyjából jegyzek ide. A mint az őrök nélkül hagyott hidon keresztül mentünk - ámbár kissé setétes volt - azonnal szemembe tűntek balról ama úgy nevezett Zsótér magtárnak romjai, melylyet bánáti seregeink lőszertárul használtak, a kiben néhány nap előtt a lőszer meg gyulladt és az egész három emeletes és talán 60 öl hosszú magtárt a légbe röpité, és a melynek romjaiból a Tiszán keresztül még a Szegedi piatz túlsó részére is hullott, s melynek durranását Orosházán is meghallottuk, /7/ Hanem aztán az volt a látvány, a mint azon romok ki néztek a hely szinén azt le Írni képes nem vagyok, de el nem felejtem, mig élek.

Ennek át elemben jobbról egy igen terjedelmes völgyben egész az úttól a Szegedet környező hadi sántz munkálatok, /8/ ahol nem régiben az előtt tsata lehetett, a mennyiben ott lehetett látni még annak maradványaiból törött kerekeket, katona borjút, ásót, talicskát, s minden nemeiből a hadi készületeknek, több sir halomnak látszó halmokkal együtt.