Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

10.

lanak, az Becsben felmenteket nagy dicsekedéssel emlegetik.” Az a meggondolás vezérli őket, hogy ott meghallgatják őket, és azok a követek, akik a bécsi útra vállalkoztak, valőban a szegénység érdekeit képviselik, és annak megsemmisitését akarják megakadályozni. A lázongókban semmi félelem nincsen, mert ha Becsből elbocsájtották a követeket bántódás nélkül, akkor nekik sem eshet semmi bajuk. Éppen ezért nem is rejtegetik szándékaikat, hanem mindent nyiltan cselekszenek.

Később is ”a lárma csak egy formában vagyon... mi lesz belőle, a jó Isten tugya, elég hátramaradásával esik ezen helytelenség a tóéltóságos Uraságnak, mivel sem dolgozni ilyen nagy dologidőben sem pedig fizetni nem akarnak.” /18/

Kérdés az, hogy ezen események milyen hatással voltak az uradalomra? Erre Krecsmáry András adja meg a választ: azon panaszkodik, hogy nem kap embert, pedig már a katonaságot is igénybe vette, és azzal járja a várost, hogy robotra hajtsa az embereket, de azok azt a választ adják neki, hogy *’reá nem érnek, úgy mond előbb való a magamé, illy válasszal kell megelégednünk.” A sürgető munkákat tehát, mint pl. a kapálás, pénzes"munkásokkal kénytelenek elvégeztetni. Ezek mellett kísérletet tesznek arra is, hogy szegvári vagy csongrádi robotosokat dolgoztassanak a vásárhelyi uradalom területén. /19/

Éppen az a legjellemzőbb erre a gazdálkodásra, hogy a fennálló urbárium alapján senki sem hajlandó dolgozni az uradalom területén, holott az allodium gazdálkodása erre van felépítve. Tény, hogy Bécs a parasztság adózóképességének védelme érdekében fellép az úrbéres igényekkel szemben. De ez csak addig van érvényben, mig a parasztság antifeudális harca nem fenyegeti magát az