Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Az aradi hiteleshely vezetői

az egyház fejét az egyház valamennyi hivatalairól való rendelkezés illeti meg, az aradi prépostság betöltésekor sajátságos helyzetet teremtett. Midőn 1225-ben István prépost zágrábi püspökké lett, III. Honorius pápa udvari káplánját, Capuci Jánost nevezte ki utódjává. A pápa e kinevezésnél arra az álláspontra helyezkedett, hogy azok, akik az egyetemes egyház kormányzati ügyeinek intézésében közreműködnek, az egész egyház területén igényelhetik szolgálatuk jutalmát "mivel az aradi prépostság királyi lévén, lelkiekben /in spiritualibus/ a Szentszékhez, az anyagiakban /in temporalibus/ a királyhoz tartozik." Ez a kinevezés a pápai adományozásoknak első ismert esete a Csanádi egyházmegyében. A király azonban nem fogadta el a pápa jelöltjét, hanem Albertet tette meg prépostnak. Másfél év múlva is csak úgy intéződött el ez az ügy, hogy Albert Rómába utazott és ott Capucit - valószinüleg a prépostság jövedelme egy részének átengedésével - lemondásra birta. Ezt a megegyezést a Szentszék 1227. II. 12. megerősítette.

/38/ - Albert prépost idejére esik az aradi egyház sójárandóságának biztosítása a beregi egyezség alkalmával /1233/. Ugyanebben az évben perben áll a prépost az izmaelitákkal. Ismételten részesült pápai megbízatásokban és udvari ember maradt azontúl, miután a kancellári méltóságtól megvált. Mint régi, bizalmas emberét, IV. Béla király 12hl. március havában megbizta, hogy a tatárjárás elől Mária királynét és gyermekét István herceget Báncsa váci püspökkel és a Csanádi kispréposttal együtt Ausztriába, Bábenbergi Frigyes országába kisérje és ott várja be a hadiszerencse eldőlését. A Csanádi egyházmegye főpásztora ekkor Bölcs Csanádi püspök volt.