Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
45 féle fegyver tartását. 1782-ben még szigorúbb «Punktumok* léptek életbe, a pásztorok özei - metnek korlátozása végett, (11) Már a 18.szárzad végén, a szomszédos Arad. Csongrád és Csanád megyékkel közösen, liajtóvadászatok folytak le (pl. 1790. szept.13.Ml2) A francia háborúk idején a betyárok száma ismét megszaporodott, 1803-4-ben a szomszédos Hódmezővásárhelyen «... a tolvajláeok és rablások annyira elszaporodtak, hogy a gazdák külső cselédeknek valót is alig voltak képesek fogadni *(13) 1803-ban a csorvási pusztán is hasonló volt a helyzet, a megye igen részletes utasításban szabályozta az oda kirendelt há - rom pusztai bíró tennivalóit és rendkívül szigorú korlátokat szabott a pásztoroknak, pl. azt is megtiltotta nekik, hogy csárdába menjenek. (14) 1804-5-ben a megyei közbiztonsági közegek létszámát 30 fővel emelték, 1807- ben az addigiaknál még szigorúbb rendeleteket hoztak 1812-b en a szomszéd megyékkel együtt ismét hajtóvadászatot rendeztek. Mint később is, e vidéken Csongrád megye , volt a betyárok fő termelője és a szomszédos megyék felé irányuló betyártevékenység kiindulópontja. Csongrád megye már 1785-ben kínvallatást, és halálbün tetést kért a marhatolvajok fejére. Erre nem kapott engedélyt, bár kérését 1791 — ben is megismételte. Jellemző, hogy míg 1791- ben csak 20,720 Ft-ra rúgott a Csongrád megye területén eltolvajlott marhák értéke, addig 1804-1805-ben már 62.029 Ft-ra szökött feL Ferenc király 1794-ben elvben engedélyezte a statáriumot a megye részéé, de kihirdetése nem történt meg. mivel elrendelése a nádor engedélyétől függött és ez a csongrádi nyakas, bocskoros nemesek önérzetét erősen sértette. 1825-26-ban Csongrád megye a sok rabláni eset hatására megszaporitotta az őrszemélyzetet összesen 16 főre emelvén a létszámot (6 lovas hadnagy. 8 perzekutor. 2 mezei biztos. (15) 1825-ben és 1832-ben Vásárhelyen Berhidai Keresztes József városi főkapitány törte le vaskézzel a betyárvilágol (16) 1831-ben Békés- és Csongrád megyék területére a nádor elrendelte a statáriumot . . 1834-ben Csongrád megye igen szigorú közbiztonsági szabályrendeletet adott ki, mely szerint még «... a betyárkodásra és elfésulásra ingerlő, nag)karimájú és 6 hüvelyket felülhaladó kalapoknak nemcsak hordása, de árulása is. ..» tilalom alá esett (17) A statáriumot évente kihirdették,' de nem sok foganatja volt A betyárvilág szabadságharc előtti időszakának csúcspontjai az 1846-47-es évek eseményei voltak. Az ínséges évek miatt a rablóvilág annyira megerősödött hogy bár Csongrádban 1846. nov. 2-án kihirdették a rögtönbíráskodást. egyedül Vásárhely területén három hónap alatt 42 lopás és rablás fordult elő. (18) A megyei pandúrok létszámát mát megyénkben 8 fővel felemelték, a községek szintén felfogadtak néhány embert a nyomozások megkönnyítésére. 1847- ben is elhangzott a szokásos panasz: «... jelenté az alispán, hogy a közbiztonság, különösen Szarvas é* Orosháza vidékén, a naponkint mutatkozó tolvajlás és rablás folytán nagyon meglazult Ennek főokául Csongrád- megyét hozza fel, mely főfészke az efféle go - nosztevőknek. kik fegyveres csapatokban rettegésben tartják a népet. ... Csongrád-megye nemcsak menedékhelyük volt, de úgy látszik némi nemesi virtust is látott ez üzelmekben. ... Voltak esetek, hogy midőn tolvajokat bűnügyi vizsgálat végett k ellett volna átkísér - tetni. az illető vásárhelyi és szentesi szol - gabírák rá se hederítettel; sőt egy csongrádmegyei szolgabíró nyilvánosan beszélte azt a botrányos tényt, hogy egy csongrádi csendbiztos, midőn a vásárhelyi tanyákra küldetett a híres Rózsa Sándor, Kereszten Jóska, Petrás János, Veres Jóska és Török Samu rablók elfogatására, a helyett, hogy megtámadta volna őket velők reggeltől-estig mulatott. Legényeinek pedig azt parancsolta - midőn a szép társaságból hazamentek - hogy «erről egy szó se legyen!»(19) Bár a megyék igyekeztek eredményeket felmutatni a betyárok üldözésében, nem sok babér termett a cirkáló pandúrok számára. A statáriumot tudtul adó hirdetmények szerint a «magokat önként feladó töredelmes bűnösöket* irga - lom várta, de senki sem élt a betyárok közül ezzel a lehetőséggel. A hatóságok több ízben foglalkoztak a magános tanyák és
