Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
46 csárdák lerombolásának gondolatával, de erre nem került sor. A vármegyék merev szabályrendeletei és a túlzott megyei önállóság is megnehezítette az üldözések sikerességét. A nép olyan szélsőséges esetekről is tud, mint az Orosházáról Szentesre vezető út mentén hajdan fennálló Lebuki-csárdáé, mely olyan furfangosan épült, hogy az ivószoba egyik fele Békés, másik fele Csongrád megye területére esett. Mivel az üldöző pan - dúrok engedély nélkül nem léphették át megyéjük határát, előfordult a csárdában, hogy míg a vármegye fegyveresei a békési félen öltek, addig a csongrádi oldalon a betyárok békésen iszogattak. (20) A betyárbandák működését nagyban elősegftették a környék természeti adottságai is. A lakatlan puszták mellett a szabályozatlan folyók évi kiöntései nagykiterjedésű nádas, zsombékos területeket teremtettek, melyeken csak a környékkel tökéletesen ismerős ember tudott közlekedni «Csendbiztos, panckíf, zsandár hatalma a rét szélén megszűnt Ha üldözési céllal bemerészkedett, többé ki nem jött* (21) A Dunántúlon a nóta szerint a sűrű erdő nevelte a betyárt az Alföldön a nádas adott neki menedéket Mint a bevezetőben említettük, megyénk és különösen Orosháza helyzete speciális - nak tekinthető a betyárvilág szempontjából.Ha a környéken megforduló betyárok illetőségi helyét megvizsgáljuk, azok túlnyomórészben Csongrád megyéből, elsősorban Vásárhelyről származóaknak bizonyulnak. Orosháza (és jórészben Szarvas is) a nagyobb települések közül legközelebb esett Csongrád megyéhez, lakossága viszonylag tűrhető körűimé - nyék között élt Békés megyében a zselléresedés foka. a majorsági gazdálkodás kitér - jesztésének méretei sokkal kisebbek voltak, mint a szomszédos Csongrádban, ennek következménye. hogy aránylag kevés azok száma, akik megyénkben a betyáréletbe menekültek, Csongrádban olyan hatalmas mamin utbirtokok voltak, mint a Pallavicini - féle Mindszent-algyői uradalom, vagy a Károlyicsalád kezén lévő hatalmas területek. Ezek az uradalmak állandóan terjeszkedni igyekeztek. természetesen a jobbágyság rovására.(A 18-19. század fordulójától kezdve egyre sűrűsödő dohánykertész telepítések is a földesúri terjeszkedést mutatják és a jobbágytelkek csökkentését eredményezték.) Tevékenységük rendkívül meggyorsította az elzselléresedést Csongrád megyében. Vásárhelyen 1759-ben 2228 telkes jobbágy és 725 zsellér volt Harminc év múlva, 1789-ben. a telkesek száma már csak 2052. a zsellérek száma viszont alaposan megemelkedett: 2133 házas és 3 házatlan. 1813-ból a telkesek számára vonatkozólag nincs adatunk, de feltétlenül csökkenést kell mutatnia. Ebben az évben 2268 házas és 725 házatlan. másnál lakó zsellér élt Hódmezővásárhelyen (vö. Szeremlei Samu: lm. IV. köt 210.1. és Mérei Gyzla: Mezőgazdaság és agrártársadalom. 1790-1848. Bp., 1948.. 133- 34.D. Ilyen nagyaónyú elszegényedés mellett sok munkaerő szabadult fel, az uradalmak nem tudták foglalkoztatni őket, mégis nyomásukra a megye «... a napszámosoknak más vármegyébe való szerződtetését eltiltotta s az ez ellen vétőket testi büntetéssel sújtotta* (Zsilinszky lm. II.köt305,L) A vármegye, az angliai viszonyokhoz hasonlóan, hasznot húzott a börtönbezárt nincstelenekből. 1838-ban a szeg - vári börtönben, a bővítés során, dologházat létesítettek, ahol a foglyokat gyékényponyvafonással foglalkoztatták. *A rabmfihely jőve» delmei évről-évre annyira szaporodtak, hogf ... a vármegye 1846 végén megengedte, hogf a műhely téli helyiségeinek felépítésére kölcsön vetessék fel*' (Zsilinszky lm.3.köl 103-1 104.1; Pach Zs. P. lm. 209.D. E körülmények szükségszérűen «kitermelték* a betyárokat Csongrád megyében. Csanád és Arad vármegyék e^yes területein is hasonló volt a helyzet, elsősorban a kincstár hatalmas birtokai és a nagy egyházi uradalmak miatt. Mivel a feudális megyei önállóság erősen fékezte a hatóságok üldöző tevékenységét . másrészt pedig a betyároknak más várme - gyében nem kellett tartaniok a felismerés veszélyétől és más, személyes természetű visszatartó erőktől, természetes, hogy a szegénylegények Békés megyét tartották az egyik
