Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után

69

Jorban dolgozott és még évek múlva is rémülettel mesélte fiának, hogy kocsin vitték be « pandúrok a lelőtt betyárt C-sorvásra és köz - ben folyton csepegett a vére. Babái Gyurkát Csorváson temették el. az akkor fennálló három tanyai temető valamelyikébe. Halála elótt a tanyák között mindennapos vendég volt. Tudta, hogy a parasztok segítik bírálását. ezért gyakran köszöntött be a tanyákba: «No. nénémasszony, mi újság? Mikor jártak erre a pandúrok?» A szegényembereket sohasem bántotta ő sem. (Zsótér Péter és Kovács Pál)

Rendkívül érdekes mindaz, amit Kondo - roson mesélnek Csepcsányiról. Csepcsányi földbirtokos volt, kastélya Tulipántfalunál épült fel (a falut azért nevezték így. mert csak néhány házból állott) a békési határ mentén, líciummal körülültetve. A kastély alatt 24 lovat befogadó istállót építtetett. Csepcsányinak 1000 holdas birtoka volt, mégis a Bakonyija járt betyárkodni. A szabadságharc után az osztrákok úgy elvitték, hogy azóta teljesen nyoma veszett (Lehoczky János és Kovács Pál).

A vásárhelyi puszta Orosházával hatá - ros szélén, a mai szentesi út baloldalán, a hajdani Lebuld csárdától nem messze, állott a múlt században egy hízss orgazdatamya, a M $nu8oké. A M'nus-tanyára a betyárok éjjelente elvitték az elkötött lovakat, A tanya alatt földalatti istálló volt. onnan szintén éjszaka vitték tovább a jószágok Az öreg Má* nus nagyon vigyázott a rejtekistálló titkára . rajta kívül senki sem mehetett le oda (Molnár Imre) (102).

A Mónusok idején sokat légénykedtek.betyárkodtak a Lebuki-csárda környékén a «Maczelkák» (a nép is csak így. összefoglalóan nevezte őket). Az elnevezés kb. 12 tagból álló, hírestegénykedő. fenegyerekeskedő bandát takar. A 12 legény egymással rokonságban volt. a família szaporasága révén valószínűleg első unokatestvérek lehettek. Különösen a Lebuki-csárda ivójában voltak korlátlan urak Olyan tekintélyük volt. hogy még ma* ga Rózsa Sándor sem szeretett ellenkezni velük Ha bárki is ellentmondott nekik, mikor a csárdában mulatoztak, agyonütötték és utána bedobták a csárda mögötti gödörbe. A csapiárost és a csendőröket egyaránt jól megfi - zették - gazdag család voltak - így sohasem derült ki róluk semmi. A 80-as évek után. már sokkal békésebb életet éltek, (Molnár Imre. )

Orosháza környékén tálán Farkas Jancsi. az utolsó híres alföldi betyár tetteit őrzi leghívebben az emlékezet. Az igaz. hogy Farkas Jancsi személyét már nem tartja a nép olyan kimagaslónak, mint a lovasbetyárokét Ő kocsinjáró betyár volt, tevékenysége «moder - nebb* vonásokat is mutat: dohánycsempészettel, kupeckedéssel is foglalkozóit Vásárhelyi ember volt és hogy sokáig nem háborgatták belyárkodása miatt, annak köszönhette, hogy a vásárhelyi szolgabírót, királyi közjegyzőt, né - ha egy-egy hízóval megajándékozta. ( Molnár Imre.)

A hagyomány szerint Farkas Jancsinak nagybátyja volt a híres futóbetyár Szilágyi János (Fekete Sándor). Az állatok elhajlásában Jancsi rendkívül ügyes volt Kutasról egyszer a csendőrség 32 hízóját elvitte bandájával enélkül. hogy a felállított «poszt* (őrszem)észrevette volna. Ezért a lopásért később elfogták és a 32 hízó legnagyobb részét vesztegetésre kellett fordítania, bár nem eredmény nélkül, mert mindössze fél vagy egy évre ítélték végül is. A kutasi csendőrpararicsnok nagyon szerette volna tudni, ki volt az az ügyes ember, aki még tőle is lopni tudott A vásárhe - lyi szolgabíró megmondta neki, hogy a szegedi Csillagbörtönben keresse meg Farkas Jánosi A parancsnok el is ment és meglátogatta őt de Farkas Jancsi csúnyán összeszídta és hamaros kiszabadulását emlegetle. Az utolsó híres betyár alacsony, zö mök. mokány ember volt, mindig félrecsapott kalappal, tükörfényes, ráncosszárú csizmában járt, az egyszerű emberekhez barátságos vou. mindenkit «kisfiam«-nak szólított A Lebuld-csárdában szívesen fizetett ismerőseinek egy-egy pohár bort* ha valakit meglátott a csárda e-