Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Gazdapusztai Gyula: A gyopárosi kora vaskori kardlelet vallástörténeti vonatkozásai

A hazai szakirodalom mindmáig nélkülözi, oly sok más lelettípussai együtt bronzkaidjaínk teljes és alapos tipológiai és kronolo - giai rendszerezését. Egy-egy részmegállapftást idézhetünk csupáa Jósa András véleménye szerint a nyélnyujtványos és tömör markolatú bronzkardokat egyszerre használhatták (17) Tompa Ferenc azt írja, hogy azok a c8észésmarkolatú, liliomlevél alakú pengéjű kardok, amelyeknek pengéje a markolat alatt 3-4 cm-rel elkeskenyedik, a legelterjedtebb hazai típus körébe sorolhatók. (18)

J. Eisner, Szlovákia régészeti leleteit tárgyaló munkájában kantjainkat ‘lliptói típusnak* (Liptauer Schwert) nevezi és megállapítja, P. Reinecke délnémet kronológiája alapján, hogy azok a bronzkor végén és a hallstatti kor első periódusában terjedtek el Fellépésüket a lausitzi törzsek mozgásával hozza kapcsolatba ... (19)

Foltiny Istvái közelmúltban megjelent munkájában a ‘liptói típusú* bronzkardok széles területi elterjedését állapította meg, és azokat zömmel a Halstatt-A periódusba helyezi, de felső időhatárul a B-t jelöli meg. A Kárpátmedencén kívül előfordulnak ezek Galíciában, Románia többi részén. Ausztriában és D-Németországban. (20)

A legújabb magyar szakirodalomban Mozsolics Amália, az áttört kocsidíszek elterje - dését vizsgálva utal arra, hogy ez a kardtípus az általa Bronzkor IV.-nek nevezett periódusban lép fel, olyan időszakban, amikor a terű - létünk számos szállal kapcsolódik K-Európa vidékeihez. (21)

A tömör markolatú kardok eredetével kapcsolatban Tompa Ferenc véleményét idézhetjük elsőnek, aki Kossinával ellentétben. S.Müller véleményéhez csatlakozik. Előző szerző ugyanis ezeket É-i eredetfieknek tartja, az utóbbi pedig a déli származáselmélet Iihíve. (22)

Igen érdeke* megvilágításba., helyezheti a kardforma és első sorban a tömör marko - lat eredetének kérdését Márton Lajos dolgozata. aki a hazai bronzkor leletanyagából közöl olyan darabokat, amelyeknek tárgyainkkal való

összefüggése talán nem is tűnik erőltetettnek, (23)

Elfogadva azt az általánosan elismert elméletet, miszerint a kard a tőrökből fejlődik ki (24) induljunk el a Márton Lajos által közölt anyag vizsgálatában. Elsősorban is egy itáliai eredetű tőrmarkolatot kell említenünk, amelynek kidolgozása, a csontmarkolat nyelezése megegyezik a mi tömör markolatú lardjaink összeillesztéséveL Egy tószegi, az 1927. évi ásatásból származó, Márton Lajos által markolatgombnak tartott csonttárgy díszítése pedig feltűnően emlékeztet kardjainkéra. (25) Mindezekhez tegyük hozzá azt a megfigyelésünket.hogy a kardok markolatának és markolatgombjának bekarcolt díszítése technikailag nem elsősorban a bronzipart, hanem inkább a csont- vagy famegmunkálást juttatja eszünkbe.

Tekintettel arra. hogy az általunk tárgyalt leletanyag önmagában, kiséret nélkül áll, így a kronológia és a genetika kérdé - sében csak annyit mondhatunk, ezzel az idézett szerzők többségéhez csatlakozva . hogy a forma m inden valószínűség szerint magyarországi eredetű, illetve a Kárpátmedence területén alakult ki, és időrendileg a Hallstatt B periódusig (Reinecke-Foltiny)követhető. Mozsolics Amália újabb kronológiai rendszeréhez mindaddig, amíg azt széle - sebb anyagközléssel nem támasztja alábárinllyen plauzibilisnek tűnik is, nem szólha - tunk hozzá.

Kardtípusunk idő- és térbeni elterjedésének vázlatos áttekintése után szenteljünk figyelmet kardjaink ftlőkerülési körülményeinek is, amennyiben ez több év távlatából . hiteles ásató megfigyelése nélkül, nyomon követhető voll Kérdésünk tehát az. hogy véletlennek tarthatjuk-e egyrészt a kardok pá - ros. vagy többes földbekerülését, és van- e példa a kardnak függőlegesen:való földbeál - lítósára. Ennek érdekében, a hozzáférhető leletanyagból megkíséreltük összeállítani azoknak a leleteknek jegyzékét, amely a gyopá - rosfürdői páros kardlelettel kapcsolatba hoz-