Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Fancsovits György: Az első világháború háborúellenes mozgalma, az 1918-as őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság Orosházán és környékén
151 gármester-főjegyző urat, legyen szives lávdasztani a vezetésére bízott város lakosai közül 3- 4 olyan egyént, aki hajlandó vállalkozni arra , hogy a társadalmi mozgalmakat, azok mozgatóit, az okokat figyelemmel kisérik, s akik megfigyeléseik eredményéről hajlandók hozzám jelentést tenni Szükségesnek tartom a kiválasztásnál, hogy a kiválasztottak lehetőleg különböző társadalmi rétegből valók, azonban egységesen jó hazafias érzelmű, megbízható egyének legyenek.»(37) Csorvás község elöljáró tanácsának 1920, február 11-én tartott ülése alkalmával felvett jegyzőkönyvből olvashatjuk, hogy az 59 /1919. sz. határozattal a főjegyzőt utasították a községben tartózkodó, részben elme - nekült. részben visszajött vezető kommunisták összeírására és a névjegyzék bemutatására. A főjegyző javaslatot tett 85/ 1920. számú ha - tározat alapján a vezető kommunista elvtársak, így Sipos András evangélikus lelkész, Lobi József volt községi állatorvos. Kabódi András, takarékpénztári könyvelő, rajtuk b'vül még 40 a kommun alatt tevékenykedő ember letartóztatására a «rend és nyugalom» biztosítása érdekében. (38) A nyílt fehér terrornak bizonyítéka a következő megtörtént eset is. A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Szövetségének orosházi szervezete 1920. május hó 30- án . közgyűlést akart tartani A gyűlés megtartásához szükséges engedélyt a főszolgabírói hivatal megadta, azonban a közgyűlést mégsem tarthatták meg, mert a helyszínen megjelent Kovács hadnagy és két társa, akik a főszolgabírói engedély ellen kifogást emeltek;, mondván, hogy f’: a katonai parancsnokság, értesítve nem volt, így a közgyűlést megtartani nem lehel Kovács hadnagy még azt is kijelentette, hogy észért a mulasztásért a helyi csoport elnökéi Németh Jánost felelősségre fogja vonni (39) A kommunisták üldözése nagy lendülettel folyt A szegedi m, kir, csendőrkerületnek az orosházi csendőrörs által küldött 67/1920. számú tényvázlata írja: «Rajki Sándor földműves orosházi lakos a kommunizmus idején városi, járási, és megyei tanácstag az orosházi kerület országos tanácstagja. Orosházán vörös intézőbizottsági tág;, forradalmi törvényszéki bíró és direktórium elnőké, a kommunizmus erős híve, terjesztője és hirdetője volt, s mint ilyen a földmunkások szakszervezete nevében több ízben népgyűléseken, mint szónok éles beszédeket tartott Állítólag Budapesten tartózkodik, azonbmtaz őrs távirati megkeresésére ezideig ott feltalálható nem volt Orosháza. 1920, április hó 20. Albert sk,tiszth.»(40) Érdemes még egy pillantást vetnünk a gyulai lir. ügyészség vádindítványára. melyben az 1920. április 21. napja óta letartóztatásban lévő elvtársak ellen adtak ki A letartóztatottak között voltak: ifj. Nyári István. Dénes Ferenc. Nyári András. Nyári István, Csöntör Antal, Görbics László. Pusztai Antal. Jakubik József, Menyhárt Zsigmond és Kiss Sándor. «Görbics László 1919, évben husvét napján . . .számszerűt meg nem határozható alkalommal 0- rosházán mindannyiszor a községháza előtti téren több ezer ember jelenlétében, tehát nyilvánosan és gyülekezeten azon kijelentéseivel, hogy bár a burzsujok szeretnék, ha a közelgő antant csapatok a direktórium tagjait felakasztanák, de mielőtt ez megtörténne, a direktórium fogja felakasztatni azokat és a vagyonát elkobozni azoknak, akik a direktórium alá nem -.-vetik, magukat, továbbá a kommunizmus érdekében tartott és azt dicsőitő. a proletárdiktatúra mellett '’kitartó több agitációs beszédével a magukat «proletároknak» vallók osztályát a polgári osztály ellen gyűlöletre izgatta, s tekintve, hogy a magántulajdon megszűnése a proletárdiktatúra alapelveihez tartozott a tulajdon jogintézménye ellen is izgdol.» Már korábban megállapítottuk, hogy a proletárdiktatúra helyi rendje minden vonatkozásban mérsékelt magatartást tanúsított A burzsoázia uralmát biztosító fehér terror vi - szont szét akarta zúzni azokat a személye - két. akik uralmukat veszélyeztették, A magyarság és kereszténység nevében irtó háborút hirdettek azok, akiknek nevük sem volt magyar. és akiknek a tetteiről mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy azok valódi keresztényhez méltóak. A burzsoázia a legnagyobb terror idején sem érezhette magát biztonságban. A M.Kir. Belügyminisztérium 239/1920. számú Bizalmas rendelete, amelyet valamennyi vármegye kormánybiztosé -
