Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

A fésűs kismesterek ezt az új lehetőséget fedezték föl, amikor a kontyvas méretét, formáját megtartva, a rögzítőt szaruból kezdték készíteni, így bővítve és változatossá téve árukészletüket. Mivel ez a „találmány" Felső-Magyarországon eresztett gyökeret, természetes, hogy a Békés megyébe áttelepült szlovák aszszonyok a kontytartó alkalmatosságot, az iblicdt az Alföldre magukkal hozva, nevükkel együtt tették ismertté

60 (42. kép). A gyermekpiskóta alakú, 16-18 cm hosszú, két szélén díszített, enyhén meggörbített szarulap közepére tekerték a hajukat, s ezzel mintegy odafogták felső nyakszirtjükhöz. A 19. század második felében a békési és a csabai fésűsök az ihlicát vagy ilicát folyamatosan gyártották. Amikor D. E. I. 1887 nyarán átköltözött Biharba, Nagyszalontára, magával hozta a kontyfésűk és az ihlica mintáit, és mivel a vásárokon a parasztaszszonyok errefelé igényelték, őket is ellátta. - Az 1919-es államhatalmi változás s az országhatár véglegesítése után D. E. II. már csak az Arad megyei román menyecskéknek készítette. A 20. század harmincas éveitől kezdve már ők sem keresték. A 19. század második felében érezhetően változott a közízlés, a hajviselet s a „modern" divat elsősorban a városi lakosságra, jelesül a polgári réteg asszonyaira hatott. Legkorábban ők váltak meg a kontyfésűtől, hogy helyette egy újszerű díszt karoljanak föl. Ilyen volt e század fordulóján a két- és háromfogú kontyfésü, amelynek hossza 12 cm, táblájánál 6 cm széles (44. kép). Ez utóbbi tény tette lehetővé D. E. I. számára, hogy e sima felületbe finom vonalú növényi motívumokat fűrészeljen. Alul a két fog közötti távolság csupán 2,5-3 cm - ezáltal inkább hasonlít a néhány évtized múlva 60 Az elnevezés eredete a szlovák ihla = tű kicsinyítő képzős alakjai: ihlicka (Tótkomlós) és ihlica (Békéscsaba). Részletesebb leírását lásd TÁBORI 1956, 152-161. p.