Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

művelődésre, családias jellegű szórakozásra is itt találtak alkalmat, lehetőséget. A beilleszkedést jótékonyan elősegítette az, hogy Békéscsabán hasonló kollektivitásnak volt a tagja, másrészt pedig a valamivel korábban ideköltözött földije, a kötélverő Havran János vezetőségi személyként egyengette a magános fiatalember útját. FÉSŰKÉSZÍTÉS KÉZI ERŐVEL D. E. I. minden termékét egymaga, a saját erejével állította elő. Majd negyed század múltán fia tért át a gépesítésre, így növelve a termelékenységet, és könnyítve, gyorsítva a fésű előállítását. Azonban ez a munkafolyamatoknak kevesebb, mint a felére hatott ki. Nagyapám teljes életében a fésükészítés Békéscsabán elsajátított, hagyományosnak mondható módszereit, technikáját alkalmazta úgy, amint az alábbiakban bemutatásra kerül. Nyersanyagbeszerzés A családi és egyéni használatú fésűket, valamint a közvetlen rendelésre előállított csonteszközöket elődeim ökör, tehén, ritkábban bivaly és bika szarvából készítették. A mások által emlegetett lópatát és kosszarvat sohasem használták.

28 Egy-egy alkalommal 3-5 mázsányi nyersanyagot rendeltek többnyire tímároktól, 28 A Bánffyhunyadon fésűt értékesítő Kántor Lajos Faragó József néprajztudósnak azt nyilatkozta, hogy „szükségből egy-egy nagyobb kecskeszarvat is fel lehet használni" (FARAGÓ 1977, 114. p.). Ezt olvasva D. E. II. megjegyezte: „Ez az állítás el nem fogadható, mert a kecskeszarv nem kerekded, hanem sarkos, erősen rovátkás és főleg keskeny. Belőle lehetetlen alkalmas platnikat egyenesíteni." Kántor Lajosról további adatot is közölt. „Személyesen ismertem. 1912-1913 körül Tordáról jött Békéscsabára, hogy Danielisz Károly gépesített műhelyében modern munkamódszereket sajátítson el. Akkor én is ott dolgoztam." A szaruféleség kérdésére visszatérve: némileg eltérő a finn fésűs 20. század eleji nyersanyagigénye. „A legszebb, legáttetszőbb és legerősebb fésű kosszarvból készült, de igen nehéz megmunkálni." (VILKUNA 1984,183. p.)