Dánielisz Endre: A szarutól a fésűig. Egy kisipar virágzása és elhalása (Békéscsaba, 2006)

ritkábban bőrkereskedőktől. Az előbbitől 45-50%-kal olcsóbban jutottak hozzá, mert ők a tülökben levő csonttal együtt adták el, míg a bőrösök kicsontolva. E vidék fésűsei szívesen fordultak a románok lakta helységek tímárjaihoz, mert azok fejlett, nagy állatok bőrét készítették ki, s ezeknek szép, hosszú szarvuk volt. (Ez a románság bocskorviselésével függött össze. A falusi férfiak, főleg az idősek, vastag állatbőrből szabott bocskort fűztek a lábukra. Az asszonyoknál ez ritkábban fordult elő. Az 1920-as, 1930-as évek után ezt fölváltotta a használt autógumiból készített tartós és olcsó bocskor.) D. E. I. és II. a leggyakrabban a báródi, tenkei, váradi, aradi tímároktól

29 szerezte be nyersanyagát, akik többnyire ritka szövésű kenderzsákokba rakva, vasúti teheráruként juttatták el a megrendelőkhöz. Közelsége folytán Tenkéről piacozó szekérrel is hozattak alapanyagot. Mészárosoktól nem vásároltak, mert azok bőröstől adták át a tímároknak. Nagy ritkán esett meg, hogy egy-egy paraszt levágott tehene szarvát elhozta a fésűssátorba, és kérte: ebből ilyen meg ilyen fésűt készítsen neki a mester, a szaru többi része maradjon a munkadíj fejében. A 19. és a 20. század fordulójának két-három évtizedében D. E. I. Bécsből is rendelt nyersanyagot, ahonnan a szarut kiegyenesítve, kveccsolt állapotában szállították. így négy munkafázist ugorva, belőle azonnal dolgozhattak. Igaz, ez drágább volt. Az előállítható végtermék szempontjából a fésűsök a szarukat minőségileg így osztályozták: I. fehér ökör (alföldi magyar ökör); II. fehér vagy magyar tehén és tarka ökör; III. tarka tehén, más néven: busa (svájci marhákkal való keresztezésből) és bivaly; IV három- vagy négyéves tinó. 29 Az említett helységek távolsága Nagyszalontától: Tenke (Tinea) 25 km, Nagybáród (Borod) 110 km, Nagyvárad (Oradea) 40 km. Mindhárom Bihar megyében. Arad 80 km.