Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)
BEVEZETÉS Perlrött Csaba Vilmos a 20. századi magyar festészeti formanyelv megújítóinak egyike. Élete egy részét - az elmúlt század művészetének fejlődése szempontjából legizgalmasabb első évtizedeket - Európa jelentős művészeti központjaiban töltötte. Egyszerre szemtanúja, felvevője és átadója a kortárs francia és német művészetnek. Európai tanultságú festő, aki igen sokat utazott, s állított ki. Személyén és művészetén keresztül pontosan követhető, hogy abban a korban mi volt a felfedezésre váró, az új. Neve az 1900-as évek elejétől kezdve minden jelentős hazai kezdeményezés mellett feltűnik, korának művészeti tárgyú irodalma és kritikája is beszél róla, de csak röviden. A MIÉNK és a KÚT kivételével egyetlen hivatalos csoportosulás elkötelezett tagja sem volt, ezért ilyen keretek közt sem szólhattak róla bővebben. A francia, spanyol és német művészet bizonyos eredményei hatottak rá. Ezeket igyekezett felhasználni saját, magyar művészetében, beépítve az akkori hazai festészetbe a korszerű eredményeket. Nélküle hézagos lenne a fauve-ok világának, a kubizmusnak, a Greco művészetéből is táplálkozó német expresszionizmusnak és miszticizmusnak'honi képe. Kapcsolódásai, nyitottsága, újszerűsége ellenére is mostohán kezelt művész, pedig például a műkereskedelem az utóbbi években fokozottan érdeklődik iránta. Róla kapott eddigi képünk meglehetősen hiányos és ellentmondásos. Művészettörténet-írásunk szempontjából fontos láncszem, s egyúttal magyarázat festészetünk fejlődésére. Nem hanyagolható el az a tény sem, hogy a fauve-ok nemzetközi mozgalma - függetlenül a magyar művészeti összefüggésektől - számon tartotta. Perlrött Csaba Vilmosról monográfia eddig még nem készült. Kutatómunkám során minden lehetőséget megragadtam, hogy műveivel személyesen megismerkedhessem; minden olyan kapcsolatot, amely közvetlen vagy közvetett ismeretség alapján közelebb vihet munkásságának értelmezéséhez. Jelen munkám a magyarországi közgyűjteményekben található Perlrott-műveket célozza meg, ám az életmű ennél jóval gazdagabb, ezúttal azonban a magángyűjteményekben található anyag tárgyalására nem térhettem ki. Korábbi munkám során a teljes körű anyaggyűjtésre törekedtem, így az nemcsak a jelenkori, de a történeti Magyarország területére is kiterjedt. Magától értetődően tehát nemcsak a múzeumokban levő képeket, hanem magántulajdonban lévőket is felkutattam. Útjaim során jelentős mennyiségű írásos anyagot is gyűjtöttem.