Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)
VÉGEZETÜL.,. Könyvem célja, hogy a rendelkezésemre álló, s kutatásaim révén felderített anyag ismeretének birtokában Perl rótt Csaba Vilmos művészetét bemutassam. Ezúttal elsősorban Perlrott Csaba Vilmos alkotói pályájának főbb állomásaira összpontosíthattam, mint azt a könyv címe is sugallja. Művészettörténetünk azonban - mint bevezetőmben már említettem - továbbra is adós azzal, hogy Perlrott Csaba Vilmos alakját, művészetét, ellentmondásokban bővelkedő életművét a 20. századi magyar festészeten belül, egyes alkotásait pedig az életművön belül elhelyezze, miközben művei eddig soha nem látott népszerűségnek örvendenek. Kérdések elé állító személyének helyét - művészetén keresztül - eddigi kutatásaim során igyekeztem a magyar művészettörténetben megkeresni, megtalálni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Perlrott Csaba Vilmos nem egyszerűen az egyik legtöbbet kiállító, s utazó művészünk volt, hanem olyan festő, aki a kellő időben hozta Magyarországra a nyugat-európai művészetet. Ugyanakkor a legkevésbé sem „Nyugat-Európa-epigon", tapasztalatait nem másolásként valósította meg. Folyamatosan arra törekedett, hogy azokat a látásmódbeli értékeket, amelyeket külföldről hozott, magyar gyökereivel, a magyar indulat- és érzésvilággal ötvözze. Ez pedig egészen újszerű - néha persze kevésbé sikerült - képeket eredményezett. Egyszóval a nyugateurópai idővel kortárs volt, aki a korabeli Magyarországon úttörő művész lehetett és volt is. Perlrott kétségkívül nem vállalt olyan demonstratív értelemben világnézeti szolgálatot, mint a Nyolcak, illetve az aktivisták néhány legöntudatosabbja. Ezt az előbbiekben vázolt világnézete, társadalmi helyzete indokolhatja. Ugyanakkor társadalmi felelősségvállalása, mint arról már korábban említést tettem, nagyon is erőteljes, hiszen az 19 10-es években, majd a két háború között az elmaradott, sőt, mondhatni ellenséges hazai viszonyok mellett a liberális Franciaország és a weimari Németország művészetének azokra a kortüneteire figyelt, amelyeket a franciák, németek is észleltek. Ezek segítették, hogy a magyar művészet korszerűsítésére irányuló törekvései megerősödjenek a magyar hagyományokon belül. Társadalmi problémák kifejezését, aktuális politikai tartalmak megfogalmazását művészete nem érintette. Belső indíttatása és festészetének, világnézetének mozgatórugói, a nagybányai indulás, és a mindenkori visszatérések ugyanoda jól jellemzik, hogy - egyszerűen szólva alkotni akart. Mint ismeretes, a nagybányai művészet a valóság egészéből a természeti képet emelte ki, nem tartotta képzőművészeti feladatnak a társadalmi problémákkal való foglalkozást. 60
