Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

Művészetének egyik tanulsága a nyitottság, nem utolsó sorban a festészet, a festés iránti mély szeretet, alázat. Ez ma - sajnos - korántsem nevezhető természetes igénynek. Perlrott azonban mindvégig festő maradt. Úttörő mivolta, műveinek nagy száma, s az a képessége, hogy hirtelen lépjen egyik festői világból a másikba mindez megnehezíti feladatunkat. A lineáris kronológia szabta előírásokat legtöbb esetben magam sem mindig tudtam betartani. Perlrott Csaba Vilmossal mindig együtt kell utaznunk valahova ahhoz, hogy ráébredjünk: ekkor éppen vajon mit is látott, ami egyénisége és stílusa szűrőjén fennakadva tovább, újabb utakra vitte művészetét. Perlrott Csaba Vilmosnak hosszú alkotó életet adott a Teremtő. Ezt pedig ő jól felhasználta. Nem csökkenő aktivitással művelte és fejlesztette azt, amire kivételes adottságai predesztinálták. Szorgalmas mester volt, fáradhatatlanul dolgozott. A hagyaték gazdagsága a kutató munkáját bizonyos értelemben megnehezíti. De a tárgyi anyagra és a festő személyére vonatkozó publikációk változó színvonala is nehezíti a kellően árnyalt kép kialakítását. Perlrott Csaba Vilmosról nagyon sokat írtak és nagyon sokat hallgattak. Mindkettőnek jelentősége van, mert a csendekre is oda kell figyelni. Ez elhallgatást is jelenthet, és fontos tényezőkről árulkodhat. Kifejezi a nem kimondhatót. Magam ezúttal annyit igyekeztem elmondani, amennyire e szerény könyv keretei lehetővé tették. 61