Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

A művész második feleségével a nógrádverőcei állomáson, 1940 körül - Pap Gyula felvétele Grafikai munkáinak eddigi erős kontúrjai, a geometrikus építkezés elemei ugyancsak eltűntek. Modellje egy egyetemesebb, kevésbé körülhatárolható egység része lett. Klasszikus harmóniát sugárzó, barokkosán dús nőalakjai művészetében az akkoriban szinte kötelezően érvényesített politizáló kényszertől való elfordulás, a letisztult életszemlélet képviselői. Perlrott a művésztelepen dolgozott, de nem ott lakott, hanem lakást bérelt a városkában. A Szentendrei Festők Társaságába 1949-ben vették fel. Az 1926-ban alakult Társaság 1930-ban mutatkozott be először a Nemzeti Szalonban. A Társaságot jellemezte a nyitottság, hiszen a telepen több olyan festő is dolgozhatott, aki nem volt tag. 1945-ben Perlrott az Ernst Múzeum csoportkiállításán vett részt, a tőle ismert és megszokott témakörökkel: csendéletek, tájképek, aktok, interieurök és pasztellportrék. /28., 29. kép/ Kint tombolt az újítás forradalmi láza, majd mindenre rátelepedett a politika, amikor is „a Magyar Dolgozók Pártja vezette a festők ecsetjét". Az öreg Perlrott Csaba Vilmos pedig Szentendrén festette a maga átszellemült tájképeit. 53