Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

6. ITTHONI TERMÉKENY ÉVEK Ebben az 1930 utáni időben az olaj-vászon képeket gyakran váltotta föl a művész karton-tempera megoldással. Színei kevésbé élénkek, és mintha festői eszköztára lehatárolódott volna, dekoratívitása elhalkul. Ugyanekkor azonban nagyon sokat dolgozott. Az említett technikát (a kartontemperát) elsősorban a cigánymodellek és a csendéletek témakörében alkalmazta. Azt az összehangolt, dekoratív színvilágot, friss ízt, amelyet a megelőző nagybányai időszakok termései hoztak, ekkortájt ritkábban érezzük. Csendéleteinek kedvelt szereplői: gitár, maszk, virág, szobor, gyümölcs. Többnyire együtt szerepeltette őket, így az összhatás néhol erőtlenebb, előfordul, hogy a megoldás kimódolt. /23. kép/ A nagybányai táj varázsa azonban mindenen átsegíti a művészt, így a városkát ábrázoló olajképein, amelyek ugyanebben az időszakban készültek, ennek az erőtlenségnek nyoma sincs. 1929-től kezdődően az 1940-es évek elejéig a budapesti Tamás Galéria is rendszeresen helyt adott Perl rótt képeinek. A Galéria tulajdonosa Tamás Henrik volt, aki 1927-ben nyitotta meg a két háború közti időszak egyik legjelentősebb szalonját. A művészetet értő, támogató tulajdonos a magyar expresszionizmus és a belőle sarjadt törekvések képviselőit részesítette előnyben. Kiállításai művészeti eseményszámba mentek. Az itthoni kritika pedig lelkesen üdvözölte Perlrott formanyelvének átalakulását: „Miután régibb, geometrizáló formaadásától most már eltért, valóban festőivé váltak képei." /48/ „Perlrott Csaba Vilmos legutolsó korszakához képest világosabb lett, erőteljesen dekoratív színfoltjai, ritmusa akt-kompozícióin csendül a legtisztábban." /49/A kiállításokon főleg az elmúlt időszak téli, nagybányai termését és cigánylányt ábrázoló képeit láthatta a közönség. Az Ernst Múzeum 1931. évi csoportkiállításán is szerepelt. A kritika foglalkozott a kiállított anyaggal, amelynek darabjai: interieurök, a nagybányai templom, csendéletek, aktok, anya gyermekévei-téma, cigánymodellek. Az írások megállapítják, hogy Perlrott képeinek színei eltompultak és meghalványodtak. „Kár, mert a színeiben volt erejének java. A művész megint Nagybányát idézgeti képein. Nagybányát, ahonnan egykor elindult fantasztikusan kanyargó útjára. A nyugtalan, újat kereső azóta mintha meghiggadt volna benne." /50/ A kritikákban közös megállapítás, hogy képein a mozgást hiányolják, túlteng a stabilitás, s mindezt fénytelen színekkel megoldva - művészete viszszaesést mutat. 43