Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

Az 193 1. évi erdélyi tartózkodásának eseménye: együttműködése és közös fellépése Mattis-Teutsch Jánossal. A művészet állandó megújulásáért vívott küzdelmük, a túlhaladott formák elutasítása mindkét alkotónak lételeme, fennen hirdetett elve volt. MattisTeutsch a húszas évek első felében Brassóból még gyakran ellátogatott Párizsba, a nagy európai művészközpontba. 1925-ben kiállítása is volt a francia fővárosban. Bizonyosan nem véletlen, hogy Perlrottot brassói bemutatkozásra hívták meg, tehát abba a városba, amelylyel azelőtt nem voltak kapcsolatai. /5 I/ A brassói kiállítás után a két művész együtt dolgozott a nagybányai művésztelepen. Kmettyvel együtt hárman állítottak ki a református iskolában. Mattis-Teutsch többnyire figurá23. kép Csendélet, 1930 k. lisokat, s néhány kifejező erejű, megnyújtott fa- és fémszobrot. Még Nagybányán is, ahol nem egyszer láthattak modern művészeket, - meghökkentően újnak hatott ez a bemutatkozás. „Kétségtelenül érdekes és meglepően szép dolgok ezek, de mi azt hisszük, hogy közönségünknek az ilyen újszerű elgondolásokhoz még nevelődnie kell". /52/ Közvetlenül a nagybányai kiállítás után következő szatmári tárlat (Perlrott Csaba Vilmos, Kmetty János, Gráber Margit) jó sajtója döntő mértékben hozzájárult az érdeklődés felkeltéséhez. A sajtóvisszhangból megtudhatjuk, hogy Perlrott művészeti értelemben forradalmárkodott Nagybányán, bár korántsem vetette el, sőt becsülte a kolónia eredményeit. Hatásos volt a szatmári lap, a „Szamos" kezdeményezése: önéletrajzot és ars poeticát adó írásokat kért a kiállító művészektől. így jelent meg a lapban, még a kiállítás ideje alatt, Perlrott „Magamról" című vallomásos önéletrajza és Kmetty „Életforma - művészi forma" című írása. „Kánonja - állapítja meg a lap Perlrott képeivel kapcsolatban - összefoglaló, konstruktív beavatkozás a természet rendjébe.... Kevés, fénytelen szín emeli ki szálkásan, darabosan a lényeges formaelemeket." A cikk a tárlaton látható „Barátnők" című kettős aktját és „Cigánylány" című festményét méltatta. /53/ Perlrott nem átmeneti vendég volt Nagybányán, hanem huzamosabb ideig dolgozott, élt itt, és sikerei révén tekintélyt is szerzett. „Évtizedek óta minden esztendőben feltűnik egy-egy ismerős