Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

kult ki. Általában az expresszionizmust valamely művész életművében egy-egy időszakban, műveinek egy csoportjában alkalmazza. Perlrott is - a maga sajátos módján - a kifejezés, és a közlés intenzitására törekedett, a tömör kifejezésű, vallásos témát állította előtérbe. Példaként: a német Emil Nolde saját képzeletéből merítette vallásos, látomásszerű képeinek témáját, s lemondott a külső valóság ábrázolásáról. Leglényegesebb munkáinak mindig is vallásos műveit tartotta. A német expresszionizmus másik jelentős alakja, Kari Schmidt-Rottluf közeledett a kubizmushoz, s arra törekedett, hogy a kép érzékeltesse a térbeliséget és tömeget, de egyúttal síkhatása is megmaradjon. Perlrott ezekkel az 1920-ra már hagyománnyá vált törekvésekkel is találkozott Németországban. Visszakanyarodva berlini tartózkodása időszakához: a városban ekkoriban egy egész magyar művésztábor élt, akik szintén a fehérterror világából menekültek. Czóbel Béla, Berény Róbert - aki itt főleg zeneszerzéssel foglalkozott, - Tihanyi Lajos, aki a Vajdacsaládról készült képét itt festette. Kernstok Károly: „Utolsó vacsor^"-ja is Berlinhez fűződik. Esténként elhúzta a kép előtti függönyt, hogy megmutassa látogatóinak, mennyire haladt. A Der Sturm című művészeti folyóirat főszerkesztőjének, Herwarth Waldennak a gyűjteménye mindenki számára nyitva állt. Ebből a széleskörű anyagból Perlrott is átfogó képet nyert az évtized művészetéről. Magá12. kép Siratás, 1921 31