Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

hoz közelállónak érezte, hiszen kevés absztrakt volt benne, s Perlrott egy pillanatra sem vitte művészetét az absztrakcióig. Egészében véve a német expresszionizmust mégsem élhette át. Az a rendszer és fegyelem, amely - minden újszerűségük ellenére is - a fauve-képekben volt, itt megdőlt. Túltengett az érzelem, s ez sokszor áthágta a kép törvényeit. Müncheni tartózkodásának idejére esett Paul Klee-vel való találkozása, amely azonban minden következmény nélkül maradt. Ugyanebben az időben viszont a fűtetlen múzeumi helyiségekben továbbra is nagy élményt nyújtott Perlrottnak a középkori fafaragványok papírra másolása. Németországi működését jellemző módon képviseli az 1922-re keltezhető, berlini illetőségű „Önarckép mo13. kép Angyalok, 1921 k. dellal" című festmény /35/. /XVIII. színes tábla/ A festő és modellje semleges háttér előtt, egymás felé hajolva áll - érezhető, hogy a két alak viszonya közeli. Ám a festő mindezt csaknem érzelemmentes látásmóddal ábrázolja. Ő maga munkaruhában van, míg a fiatal modell (Gráber Margit) ruhátlan. A nőalak, alig észrevehetően takarja a férfi bal karját, így a függőleges tengely által teremtett szimmetria egyensúlyban marad. A festő jobb karja egyáltalán nem látszik a képen. Az akt bal karját háta mögé rejti, jobbját pedig felemeli. A kép széle felé eső vállak egy kissé hátrébb kerültek, a két fej pedig egymás felé hajlik, ezáltal a festő méginkább térbe komponálta a képet. Jobbról erős fény éri a figurákat, ez a mesterséges fény azonban nem a plein-air probléma megoldását célozza, hanem a plasztikus formák kiemelését segíti elő. A fénynél lényegesebbnek tűnik a színnel való komponálás. Perlrott itt is alkalmazta a Matisse-féle útmutatást: a vonalat a színnel együtt kell komponálni. A sötét tónusokból izzó, világító színek parázslanak elő. A színek foltszerűen illeszkednek egymás mellé, így a festett felület színsíkokból áll össze plasztikus formává. A képszerkesztés módját, a térábrázolást, a mélységi tagolást a művész Cézanne-tól tanulta. Ahogy arról már korábban szó volt, útja során kapcsolatba került a német expresszionizmussal, illetve ennek egy lehiggadtabb, későbbi változatával, az ún. Nachexpressionizmus irányzatával is. Karakteres profilú, erő-