Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

magyar művészetet Kolozsvárott, Váradon és Aradon prezentálta, Perlrott ezekkel a Gauguin-ízű festményekkel vett részt. Erre az eseményre azután került sor, hogy a lázadó fiatalok munkáit kitessékelték a Nemzeti Szalonból. Kardinális pontja lehet művészettörténetünknek az a tény is, hogy ebből az anyagból állt össze a MIÉNK 1909-es kiállítása, amelyen Perlrott-aki szintén tagja volt ennek a Körnek - „Csendélet fiúval" című 1908-as keltezésű képével szerepelt. (A „Keresők", majd a „Nyolcak csoportja" ebből a társulásból vált önállóvá.) Perlrott lelkesedése a francia művészet iránt nem maradt viszonzatlan. A Salon d'Automne tárlatán 1907-ben a fauve-ok termében állíthatott ki. Hét képét fogadták el, azaz hét kép esetében kapta meg az értesítést: „admis". A hír hallatára Nagybányán is alábbhagyott a megkülönböztetés. Ettől az időtől fogva Perlrott állandó kiállítója a Salon d'Automne-nak, s egymást érik külföldön rendezett kiállításai. /17/ Fiatal emberként festette néhány főművét, amelyek minőségükben többnyire az akkor Párizsban élő jelentős nemzetközi csapat alkotásaival egyenértékűek. Cézanne a francia fővárosban kb. 1905-től kezdve eleven hagyomány volt, nélküle egyetlen áramlat sem születhetett meg. Képeinek ilyen vagy amolyan értelmezése egész irányzatok stílusát határozta meg. Cézanne tagadta az idő és a tér megfoghatatlanságát, változékonyságát. Az impresszionistákkal ellentétben körülhatárolhatóvá alakította a teret. Ragaszkodott a szigorúan vett festőiséghez, ám megkövetelte a színek logikáját. Perlrott ezt a Cézanne-féle kompozíciós rendszert, a fauve-ok tiszta színeit, a Matisse-tól nyert tanulságokat sűrítette a „Fürdőző fiúk" című olajképébe. /V. színes tábla/ A "fürdőzők" téma mindig is sok művészt foglalkoztatott. Olyan szerkezeti és általában véve mesterségbeli problémákat vet föl, amelyek alkalmasak arra, hogy egy művész életpályája során - esetleg többször is - fölmérje saját felkészültségét, és vizuálisan ábrázolható, megjeleníthető formába öntse szemléletét. Cézanne-nál maradva, ismeretes, hogy az ún. nagy „Fürdőzők" a művész egyik legátfogóbb képe. A „Baigneuses"-problematikája többször és mélyen foglalkoztatta a mestert, kb. 1880-tól egészen haláláig. Számtalan vázlatot készített, a motívumokat következetesen ismételgette, továbbfejlesztette a kompozíciót, változtatva a fényhatásokat. Az anyagkezelés, az anyag formálása olyan kérdéseket vetett fel Matisse számára is, hogy Cézanne képének kisméretű változatát megvásárolta, s művészetében csaknem élete végéig, újra meg újra visszatért ehhez a jelenethez. Perlrott Csabát is nyugtalanította az adott téma, a megvalósítás kényszere és lehetősége. Két olajképet is készített kubista-expresszionista megfogalmazásban. A „Fürdőző fiúk" és a „Fürdőző katonák" című képek ugyancsak háromszögbe zárható szerkesztési elvét Cézanne-hoz képest kissé módosította, s ezáltal dinamikusabbá 17