Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

tette a művet. A figurákat úgy mozgatta, hogy tevékenységük, gesztikulációjuk iránya egyenesen a kép közép- illetve háttere felé vonzza a néző tekintetét. /VI. színes tábla/ Az 1910 körűire datálható két képnek előkerült egy korábbi, papíron tussal megörökített változata is. Az erős kontúrok és a csaknem homogén tömegű falombozatok még a szeceszszióra utaló vonások. Ezek a stílusjegyek, a dekoratívizmus irányába folytatott próbálkozások majd 1912 táján, kecskeméti tartózkodásának elején ismét felbukkannak. A fentebb tárgyalt két olajkép szerkezeti egyensúlyát és a sűrítést a papírra készült tusváltozatban még nem oldotta meg. Ennek tanúsága szerint a végleges kivitelezésnél a bonyolulttól az egyszerű felé törekedett, a leglényegesebb vonások tömörítéséig. Az első megfogalmazás idején még eleven lehetett Matisse közelsége, szelleme, stílusának egyes könnyen elsajátítható elemei. Matisse a színeknél a legszámottevőbbnek a viszonylatokat tartotta. Az arányok megfelelő alkalmazásával egy rajz - a szín használata nélkül - erőteljes színezetet nyerhet. A rajz arányaiban korlátokat szab. A rajzban a vonallal határolt terület valamennyi részletét végtelen sok árnyalattal gazdagíthatjuk, és végül - Matisse szerint - a rajz a tárgy birtokbavételének kifejezése. Ezek a lényeges rajzi szempontok valósultak meg Perlrott említett tusképén. Majd véglegesítve tiszta színekkel, színfelületekkel, az olajfestményen mérhetők le a feltett kérdésekre adott válaszok és eredmények, amelyek - Ingres-től Cézanne-ig ívelően és tovább - sohasem veszítettek aktualitásukból. Perlrott művészetén maradandó nyomot hagyott a francia iskolázottság. Korai időszakában határozottan, lépésről lépésre követhetően, ám a későbbi évtizedekben is érezhetően. A fennmaradt sok ceruza- és tus aktmodell tanúsága szerint a rajztudás tökéletes elsajátítására törekedett. Ezzel ő is folytatta azt, a sokak által, sokszor félvállról vett elméletet és gyakorlatot, amelynek értelmében a legmodernebb festői irányzat is csak a rajztudás tökéletes elsajátításával közölheti mondanivalóját. Perlrott Csaba Vilmos az 19

10 körüli években, de később is, az elmaradott, néha egyenest ellenséges hazai viszonyok mellett a liberális Franciaország művészetének tanulságait igyekezett felhasználni a magyar művészeti hagyományok gazdagítására. 18