Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

szetszemlélet iránt. Úgy látta, hogy a művészet már túljutott az impresszionizmuson, a posztimpresszionizmuson is. Kiéltnek, túlhaladottnak érezte ezt a késő-naturalista alapról indult festészetet. Egyedül Ferenczy Károly művészetében becsülte továbbra is a fokozatos fejlődés során elérhető eredményeket. Érthető módon éles ellentétbe került a vezető művészekkel, akik a Párizst járt ifjakat (Czóbel Bélát, Galimberti Sándort, Bornemisza Gézát és másokat) a „neó" névvel kezdték gúnyolni. A fiatalokat és a személy szerint őt magát érő támadások, a meg nem értés, a korszerű formanyelvre való törekvés elutasítása fájó emléket hagyott benne. Elsősorban Iványi Grünwald Béla támogatta a fiatal haladók törekvéseit. Perlrottot hamarosan ismét Párizsban találjuk, s ekkor, azaz 1 906ban ismerkedik meg Leo Stein műgyűjtőnél a kor legjobb művészeivel: Delaunay-val, Braojje-kal és másokkal. Találkozása Matisse-szal - a mester személyiségének eleven hatása, művészete és pedagógiája - hoszszú időre meghatározta a magyar fiatalember útját. „Matisse volt az, aki döntő hatással lett jövő fejlődésemre. 1906 őszén otthagytam a Julian Akadémiát és hatodmagammal megnyitottuk az első Matisse-iskolát a rue de Sévres-ben, egy volt kolostor földszintjén." /7/ A továbbiakban megemlékezik arról is, hogy a mester kegyeltjei közé tartozott, aki műtermébe invitálta s elmagyarázta képbeállításait. Az alapítás idejét Gaston Diehl, a Vadak történetét feldolgozó nagy monográfiájában 1908-ra datálja s Matissestúdióról beszél. /8/ Ugyanebben a munkában a stúdió tagjairól 190912