Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

egymásba illesztésével építhető újra. „Magamról" с életrajzi visszaemlékezéseiben a festő az 1904-es esztendőt jelölte meg nagybányai tanulmányai kezdetének. /2/ A kolónia névsorai azonban egy évvel korábbról, azaz 1903-ból jelezték ottlétét. /3/ Elsősorban tájképfestészettel és zsánertémákkal foglalkozott. A jellegzetes nagybányai hegyek, templomtornyok, a kis fakerítéses kertek, patakok - az ott dolgozó művészek állandó ihletői voltak. Mestere ugyan Iványi Grünwald volt, de a kezdeti zsánerjelenetek alaphangját és kivitelezését kétségtelenül Ferenczy Károlynak ebből az időből, a korai 1900-as évekből származó vásznai ihlették. /4/ A „Cigányok a csűrben" című /I. kép/ kompozíciója, az idilli megjelenítés, a cigányok egzotikuma, a naturalisztikus festésmód még sokkal inkább München, mint az újabb áramlatok hatását mutatta. A cigány, a cigányság mint festészeti téma ez időtől kezdve gyakran jelent meg vásznain. „Nagybányán iskolai munkássága teljesen meggyőződéssel a naturalizmus jegyében indult és a természet hatásának minél teljesebb megközelítését tartotta céljának. Rajzi megfigyelőképessége, a rajznak építő logikája azonban elmaradt festői erényei mögött." /5/ így látta Réti István az induló művészt. A telep tagjai ugyanazon cigánymodellekét foglalkoztatták, amint azt az „Alakok kályhánál" című, kissé széteső szerkezetű, valamint a „Cigányok a csűrben" című Perlrott-képeken és a /4/ jegyzetben idézett két Ferenczy Károly-művön is felfedezhetjük. Perlrott cigány-témájú képe megtetszett Ferenczy Károlynak, ezért 1905-ben párizsi ösztöndíjhoz juttatta, így aztán Perlrott Csaba Vilmos elindulhatott Franciaországba, tanulmányainak elmélyítésére. Ferenczy tanácsára a Julian Akadémiára iratkozott be, Jean Paul Laurens kurzusain vett részt. Az Akadémia száraz pedagógiai gyakorlatától azonban hamarosan elfordult. „Párizs forrongó művészete hatással volt fejlődésemre. Az első képek, amik megrázóan hatottak rám (akkor még a Luxemburgban függő) Manet Olimpiája és Balkon című munkái voltak. Ezek hatása alatt készült el .Önarckép' с képem." /6//I. színes tábla/ A nagybányai hagyományokkal ellentétben elnagyolt, néhány színnel megoldott, síkokkal osztott háttér előtt, árnyék nélkül festette meg monoklis önarcképét. A látványos színeffektusok helyett a kompozícióra és a tér problémáira összpontosította figyelmét. Már ekkor - még ha talán nem is egész tudatosan - a fauve-ok tiszta színeinek átütő hatása is érvényesült képein, ám az ő festészetükre jellemző derű nélkül. Mindamellett a darabosan megformált fej elmélyült festésmódról tanúskodik. Kitűnő karakteres portrét alkotott, amelynek erejét még inkább kiemeli a hangsúlyozott „Perlrott" szignatúra. A friss benyomásoktól felkavartan tért vissza Nagybányára. Hosszú időre megrendült hite a nagybányai művé//