Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)
106 felépülése után az épületcsoport különállósága még inkább megnövekedhetett. Csolt falu utolsó említése 1383-ból való, s ez után a monostor sem szerepel az írott forrásokban. A falu a monostor helyétől kb. 1 km-re feküdt. Helyén csak Árpád-kori leletanyag került elő, templomra utaló nyomokat nem lehetett megfigyelni. 424 Ennek ellenére mégsem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy a falunak önálló plébániatemploma volt. Erre okot a lelőhelyek közötti távolság, a kolostor létrehozása, valamint a rendház körül előkerült sírok alacsony száma adhat. 1332—1337 körül ezenkívül a monostor apátja mellett János nevezetű papról is értesülünk. A monostor falujában lévő, különálló plébániatemplomra pedig más monostor esetében is van példa. "" Csorvás. 1456: Chorwas, 1458: Chorwas, 1469: Chorwas, 1466: Chorwaseghaza, 1471: Chorvas, 1552: Chyorwas, 1558: Cyorvas, 1564, 1580. 426 1552-ben papja 3 forintot fizetett a tridenti zsinatra utazó követek számára. Templomának romjairól 1733-ban azt jegyezték fel, hogy annak építőanyagát a vásárhelyiek hordták szét, de falai még a XIX. század elején is egy méternyi magasságban látszottak a mai településtől Ny-ra. A falu helyét 1964-ben azonosították. Területén Árpádkori és késő középkori leleteket figyeltek meg, de a templom helyét nem sikerült megtalálni. 427 A templomhely azonosítására 1997-ben került sor, s ez év nyarán hitelesítő ásatás során sikerült az épület alapozásának nagy részét is feltárni: előkerült a szentély, az északi hajófal és az épület ENy-i sarka (6. kép). A templom eredetileg egyhajós, fél424 MRT 6. 199-200. (12/108. lelőhely) 425 Horváth 1975. 343-374. - A szeri monostortól itt is mindössze 800 méternyire állt a plébániatemplom. 426 BO I. 78, 81, 89; GyO 176; Cs I. 649; Csvmt II. 121; Hmvht II. 316; Hnt 112, 68. j; Bvmt II. 69-70. 427 Bvmt II. 69-70; BO I. 280; Kovalovszki 1965. 178. (17. lelőhely) Kataszter köríves szentélyű volt, szentélyének alapozása döngölt földrétegre helyezett terméskövekből, helyben megoltott mész felhasználásával készült. Tájolása pontosan K-Ny-i, hossza 15,15 m, szélessége 8,6 m volt (6. kép 1). A 90—110 cm széles templomfalak alapozását csaknem teljesen kitermelték, s a hajófalak helyén csak a kiszedett alapozási árkot lehetett megfigyelni. A templom a XI—XII. század fordulója körül épülhetett, a XV. században viszont a szentélyt és az északi hajófalat három-három támpillérrel erősítették meg (6. kép 2). A templom körüli temetőből 5 sírt és egy osszáriumot tártunk fel. A szentély külső oldalánál feltárt gyermeksírban késő középkori pártát és ruhakapcsot találtunk, templomhelyen és közvetlen környékén előkerült leletek közül pedig két XII—XIII. századi érem, három S végű karika és egy lunulatöredék érdemel említést. 428 Csudabala. 1325: Bola, 1329: Bála, 1388: Choda Bála, 1466: Chodabala, 1468: Chwdabala, 1552, 1560: Ciodabala, 1571, 1625, 1647, 1682, 1703. 429 1552-ben papja 3 forinttal adós maradt. Templomát 1571-ben a török defterben is számba vették. A falut és templomának helyét a Gyoma 42. sz. lelőhelyen találták meg. (Területe 1973-tól Szolnok megyéhez csatolva.) A templomra a felszínen középkori tégladarabok és kiszántott embercsontok utaltak. A leletanyag kisebb része Árpád-kori, nagyobb része pedig késő középkori edénytöredékekből áll. 430 Dámfok. 1424: Damufok, 1461: Damfok/ Dampfok, 1479,1525,1552,1562,1620,1663, 1673. Talán középkori templomára utal 428 Szatmári 1999a. 83-145. 429 Bvmt II. 72-75; MRT 8. 198-199. «о Bvmt II. 74; MRT 8. 198. (4/42. lelőhely) 431 Bvmt II. 76-77; Cs I. 650.
