Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai (Békéscsaba, 2005)

Békés megye középkori templomai egy kései adat: 1673-ban Ladányi István volt • 432 a papja. Décse. 1138: Geysce/Geiche/Geyca, 1403: Décrie, 1425: Deche, 1528: Decze, 1552, 1558: Decze, 1561: Dechije, 1569.

433 1552-ben papjának 5 forintot kellett volna fizetnie. 1569-ben református papja Ölyvedi Gergely volt. Az 1733. évi összeírás szerint templomának építőanyagát a törökök a szarvasi és a gyulai fürdők építéséhez hordták el.

434 A falu egykori helye az Örménykút 3. sz. lelőhellyel azonosítható. 1911-ben és 1913ban Krecsmarik Endre végzett ásatásokat az itt lévő Telek-halmon, s épülettörmelékes rétegekben lapos téglákat, köveket, mészhabarcsot és K—Ny-i tájolású sírokat talált. Az egyik sírban XVI. századi érem volt. 1917ben Krecsmarik E. folytatta az ásatást, s ekkor bukkant a templom ENy-i sarkára. Megfigyelése szerint a zúzott téglából készült, 90 cm széles alapozásra téglafalat emeltek, a templom tájolása pedig K-Ny-i irányú volt. Az ENy-i sarokban, az épületen belül, egy sírt bontott ki. 1927-ben Kiss Sándor a templom alapozásának további részeit tárta fel A hajóban ekkor újabb csontvázak kerültek elő. Az 1970-es években végzett terepjárásokon a templom helyén igen sok kőés tégladarabkát illetve embercsontot lehetett megfigyelni. A környéken talált edénytöredékek többsége késő középkori, kisebb része pedig az Árpád-korra keltezhető.

435 1993ban ásatással tártuk fel a templom megmaradt alapfalait a faluhelyen emelkedő Telekhalom tetején (7. kép). Az erózió következtében a szentély alapozásából mára semmi sem maradt meg ugyan, de a sírok között a helye kiszerkeszthető volt. 432 Bvmt II. 77; Csvmt I. 296, 448. 433 Bvmt II. 78-79; GyO 6; Györffy 1987. 505. 434 Bvmt I. 181, II. 79; ВО I. 281; Implom 1971. 9. 435 MRT 8. 336-337. (7/3. lelőhely) 107 I. periódus (7. kép 1). Az egyhajós épülethez félköríves szentély csatlakozhatott. A templom kb. 18 m hosszú, és 8,5 m széles lehetett, a hossztengelye a szentély felőli oldalon З'-sal tért el a keleti iránytól észak felé. A megmaradt alapozási árkok szélessége 120-130 cm között mozgott, aljukon helyben megoltott mésszel kötött terméskövek kerültek elő. A templomhajó délnyugati sarkában egy karzatot is építettek, a hajófalakéval megegyező alapozástechnikával. A templom építésére biztosan a XI. század folyamán került sor, lehetséges, hogy a század első felében. II. periódus (7. kép 2). A XII-XIV. század után a nyugati zárófal és két nyugati sarok helyén földrétegekből döngölt alapozás húzódott, amely teljesen eltüntette az első periódus ide eső alapfalait. A nyugati falnak ez az új alapozása az első periódus idejéből származó főfalakénál átlagosan 130 cmrel mélyebb, s legalább kétszer olyan széles volt. Szélessége elérte a 280 centimétert. Ehhez az időhöz köthető a karzat északi oldalának megerősítése céljából készített önálló, szabálytalan négyszög alakú pilléralapozás is, amelynek alapozástechnikája teljesen megegyezett a nyugati fal döngölt alapozásával. A templom körüli temető területén 178 sír és két osszárium került napfényre (61. kép). Közöttük két honfoglalás kori (X. századi) lovas sír is volt. A középkori sírokból egy-egy arany, ezüst és bronz S végű hajkarika, egy XII. századi érem, illetve késő középkori párták, gyöngyök, ruhakapcsok, fülesgombok, gyűrűk, érmek és szépen faragott csontlapocskákkal vagy aprólékos kidolgozású, lemezes véretekkel díszített övek kerültek elő. Több esetben megfigyeléseket lehetett tenni a temetkezési szokásokra is. A temetőben legalább ötfajta temetési módot lehetett elkülöníteni: zárt koporsóba téve, gyékénybe csavarva, Szent Mihály lován gyeké-