Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

koma szereplői voltak. Van néhány adat a tiszapolgári korú sírokból, amelyek az ilyen kagylók szerepére utalnak a temetési szertartásban: közvetlenül a 17. gyermeksír felett valamilyen kagylókkal kapcsolatos ceremóniát figyelt meg Hegedűs Katalin. Az áldozati együttes tehát egyszerre tanúskodik a kor vallásos életének egy részéről, a Mágor körüli termékeny vízi világról, a vadászatról, a sok háziállatról, és - ha a szürke rétegek valóban a termés zsengéinek hamuvá vált maradványait tartalmazzák, akkor - a mezőgazdaságról. A rézkori vallásos élet ritka emlékéről van szó, és mivel a tiszapolgári és a bodrogkeresztúri kultúrák időszakából mindmáig alig-alig sikerült feltárni lakótelepeket, vagy akár csak telepek részleteit vagy egyes házakat, egyelőre nem ismerünk hozzá hasonlót. Pedig akár a tiszapolgári, akár a rá következő bodrogkeresztúri kultúra vallásos élete bizonyára nagyon határozott szokásokkal bírt. Mielőtt megemlíteném ennek az állításnak egyik legfontosabb, éppen Vésztőn megfigyelt bizonyítékát, meg szeretném ismételni, hogy Vésztő-Mágoron a tiszapolgári kultúra korai, de nem a legeslegkorábbi szakaszában ismét megtelepedtek azon a teilen, amely a tiszai kultúra életének második felében, de nem a legvégén elnéptelenedett. Tehát azon а В humuszrétegen, amely a tiszai házak romjai és a hozzájuk tartozó családi sírkertek alacsony sírdombjai fölött keletkezett. Ezek a korai tiszapolgári korú emberek az éppen akkoriban kialakuló új szokásnak (önálló, elkülönült temető) megfelelően nem a teilen, hanem valahol a közelben temették el halottaikat (ezt a temetőt még nem találták meg a kutatások, valahol a közelben keresendő). Egy következő, késő tiszapolgári szakaszban viszont nem a teilen laktak már, de itt nyitottak temetőt: ezekben a sírokban találjuk a szépen díszített csőtalpas tálakat. Egy-egy ilyen temető nem egyetlen apró telepnek volt a családi sírkertje, hanem egy tágabb körzet néhány kis közösségének. 80