Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

AZ ŐSKORI PINCEMÚZEUM Amikor a látogató a Sebes-Körös hajdani ágától három oldalról körbevett szépséges réten át bevezető gáton sétálva a Mágori-domb kettős kúpja felé közeledik (a 2. képen az ellenkező, nyugati oldal látható), egy darabig még csak a látvány külső formáit élvezi: a ma már két részre váló domb szimmetrikus körvonalát, a bal oldali részt koronázó ősi romokat, a tudományos kutatások eredményeit bemutató két pinceorom egymásnak szinte feleselő egyszerű tömbjeit, közöttük Szent László király szép és méltóságteljes szobrával. Balra a Csoltmonostor és feltárásánk történetét láthatjuk, együtt az őskori ásatások során a nyolc szelvényben talált válogatott leletekkel. A jobb oldalon, a domb testébe hatoló őskori pincemúzeumban részben a régészeti kutatás módszereibe pillanthatunk be, részben pedig megfigyelhetjük, hogyan rakódtak egymásra egy teliben az évezredek emlékei: települések és temetők maradványai, főleg a házak romjai és az őket egykoron építő emberek sírjai. Ezt a szelvényt 1986 nyarán e pincemúzeum számára tártam fel: egyetlen ásatásomon a szülőföldön. A 3. kép egy leegyszerűsített vázlat az ásatási szelvény nagyjából Vésztő, tehát északkelet felé eső faláról. A szelvény 19 méter hosszú és felül 4,5 méter széles. Ahogyan a látogató a bal oldalán befelé halad, úgy követheti folyamatosan nyomon az idő múlását, azaz a településhalom rétegeinek felhalmozódását. Ez azt is jelenti, hogy csak a bejárat közelében mentünk a feltárással olyan mélyre, hogy elérjük az ősi humuszréteget, a szűztalajt (a 3. képen az A). Sajnos, a teli teljes rétegsora itt sem látható, mert legfelül a monostor- és később a Wenckheim-építkezések elhordták a rézkori humusz (3. kép C) fölötti bronzkori és későbbi maradványokat, dél (tehát a bejárat) felé haladva egyre mélyebb szintben vágva el a rétegeket. Ebből a földből építették meg a dombra (és a hajdani pincéhez) vezető gátat, rajta az úttal. (Az út alapozása zsúfolva lehet rézkori és bronzkori leletekkel, egyszer - gazdagabb időkben - majd érdemes lenne átszitálni.) Ez a hajdani lehordás nagyjából a Wenckheim-pince 57