Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

eleve kudarcra voltak ítélve. Éppen úgy, ahogyan a Kárpát-medence felzárkózási kísérletei a mindenkori legfejlettebb világrendhez később is sorra meghiúsultak. Példa lehet erre a római kor vége a hunok és germánok érkezésével, a tatárjárással lassan bevégződő Árpád-kor, vagy akár a török áfium a sikeres reneszánsz magyar királyságot követően. De akár a valamelyes technológiai fejlődést hozó, viszont rabságot jelentő osztrák századok. Nem is beszélve most a csupa hátrahúzó erőt jelentő szovjet uralomról. Aligha puszta véletlen, hogy mindezek a bukások, megtorpanások és visszaesések egyetlen kivétellel keletről jövő inváziók miatt következtek be, de legalábbis követték őket. Hunok Róma után, majd avarok. Tatárok az Arpád-ház sikereit követően, törökök Mátyás virágzó országára. Az osztrák kivétel viszont már egy új korszakba, a modern gyarmatosítás világába tartozik: Ausztria nem Afrikában, hanem a Duna völgyében gyarmatosított, amikor a cári Oroszország Szibériában, majd szovjet utóda 45 esztendeig hazánkban is. A tiszai kultúra rendszerének bukása viszont inkább a belső folyamatok lehetetlenségének és eredménytelenségének tudható be. A bronzkori végben pedig akár nyugatról érkező idegeneknek is lehetett szerepe. Lépjünk most azonban be a teli belsej ébe az őskori pincemúzeum segítségével! 56