Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

holttestet, és az elenyészés (porrá válás) után rakódott le a festék a csontokra. Általános felfogás szerint a vörös szín az életet, a vért, a továbbélő halottat, a túlvilági élet lehetőségét jelképezte. A felsőbb rétegben nem voltak már koporsók, és ritka lett az okker, mindössze egyetlen esetet figyeltek meg. Gyakoribbá váltak viszont a mellékletek, főleg a gyöngyök. Sokkal inkább jellemző volt a korai rézkori sírokra az edények mellékelése, főleg a remekbe szabott csőtalpas edényeké, a gyöngyöké, sőt gyöngyből fonott öveké. Ezek az övek persze nem mellékletek voltak a szó szoros értelmében, hanem a mindennapi vagy a temetési ruha részei. A kiásott 18+2 tiszapolgári sír mindegyike a kultúra késői (már említett, ún. kisrétparti szakaszába) tartozik. 44