Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

BŐVEBBEN A TELEPÜLÉSDOMBOKRÓL ÉS A MÁGORI-DOMB KORAI ÉVSZÁZADAIRÓL Ekkor, a tiszai kultúra és az önálló temető lassú kialakulása idején érkezünk el hazánk területén a legelső tellek létrejöttéhez. Aligha véletlen, hogy a települések koncentrációja téliekbe és a temetők kialakulásának folyamata időben egybeesett. A lakótelepek méretének megnövekedése (paraszti majorságok > kis falvacskák > nagy falvak) a tellek egész világában, a Közép-Kelettől Kis-Ázsián, Görögországon és a Balkánon át a Duna (majd fokozatosan a Tisza) völgyéig mindenfelé megfigyelhető az újkőkornak szinte az elejétől kezdve. Sőt, a késő újkőkori tellek legészakibb és legnyugatibb előfordulásai (egész Eurázsiában!) éppen az Alföldön vannak, közülük néhány még Vésztőtől is északabbra (például Polgár mellett a Csőszhalom). A tellek kialakulása gazdasági és társadalmi folyamatok eredménye volt, és gazdasági, valamint társadalmi következményekkel járt. Maga a folyamat roppant egyszerű: valamiért egyre többen és sokkal hosszabb ideig laktak egy helyen. A több lakó és a huzamosság számos okra vezethető vissza, melyek közül most csak néhány fontosat említek meg: - A népszaporulat, amely az új életforma kezdetétől lassan indult, majd egyre gyorsult. Eredője az volt, hogy bőségesebb, változatosabb, biztonságosabb és gazdagabb lett a táplálkozás, egészségesebb az életmód. A gazdagabb főleg több szénhidrátot és tejet jelent, a változatosság például a főzelékféléket, a tejtermékeket és a termelhető gyümölcsöket, a biztonságosabb a termelt javak egy részének (gabonafélék, száraztészták, bab, borsó, szárított gyümölcsök) eltarthatóságát zordabb télidőkre. A háziasított állatok ólakban-kertekben-nyékekben tartása is jelentős téli tartalékokat jelentett: nem voltak annyira kitéve a vadászat esetlegességének, több napig tartó hóviharban, dermesztő hidegben is rendelkezésre állott a friss hús, a gyerekeknek tej. Nem is beszélve arról, hogy a nagyobb állatok télen 45