Makkay János: Vésztő-Mágor. Ásatás a szülőföldön (Békéscsaba, 2004)

jó helyre kerül-e a szonda: vannak-e éppen ott sírok, megbújnak-e valamilyen építmény maradványai, egyebek. Például a Körös kultúra esetében a jellemző hulladékgödör, tele törött edénycserepekkel. A Mágori-dombban a négy őskori szonda (10. kép) közül egyikbe sem esett bele a Körös kultúra vagy az Alföldi Vonaldíszes Kerámia legalul lévő valamelyik hulladékgödre. Pedig az alsó rétegekben mindkét kor edénycserepei előkerültek: a gödreik valahol a közelben a legalsó humuszrétegbe beásva rejtőznek (3. kép A). Mivel a teli későbbi rétegei többszörösen fedik őket, már évezredek óta nem kerülhetnek a domb mindenkori tetejére, és így a mai felszínre sem (legfeljebb a teli legszélén). Egy szonda pedig vagy megtalálja őket, vagy nem. Egy teilen nem lehet tévedni a szonda helyének kijelölésében. Viszont egy megszakadó jellegű telinél nem lehet előre tudni azt, hogy a kijelölt helyen a teilet alkotó rétegek (korszakok) mindegyike vagy legtöbbje képviselve van-e, és ha igen, akkor a főbb régészkérdésekre jó választ adó módon (például az idő két szempontjára: mikor volt és milyen hosszú ideig tartott valami). Sem a régész, sem a múzeum és a látogató számára nem mellékes persze az sem, hogy látványos és érdekes leletek kerülnek-e majd elő. Vannak azután további tudományos kérdések is: a korabeli környezet növény- és állatvilága, a temetkezések, a népességszám, a betegségek és így tovább. Nos, ilyen szempontokból is nézve a dolgokat, a kiváló régész, dr. Hegedűs Katalin (akkoriban a Szentesi Múzeum igazgatója, ma angol nyelvtanár az USA-ban) által 1972 és 1976 között végzett hat őskori célú ásatás fölöttébb elérte a célját: választ adott a teli felhalmozódásának egész történetére, megtalálta a megtalálható temetkezéseket, és egy látványos építményt (egy szentélyt: 14-24. képek), valamint remek tárgyakat hozott napvilágra. Nézzük azonban röviden, mit is akar jelenteni a megtalálható temetkezési 39