Száz év műtárgyai a Munkácsy Mihály Múzeumban 1899-1999 (Békéscsaba, 1999)

Kocsor János: A Munkácsy Mihály Múzeum rövid története

A BÉKÉSCSABAI MÚZEUM-EGYESÜLET LÉTREHOZÁSA, TEVÉKENYSÉGE Amikor száz évvel ezelőtt, 1899-ben összeült a Múzeum-Egyesület alakuló közgyűlése, Békéscsabán a múzeumi eszmének már több évtizedes múltja volt. A múlt század vége előtt híveinek tevékenysége ugyan nem egy helyben lévő közgyűjteményhez, hanem főként a gyulai székhelyű Békésvármegyei Múzeumhoz kötődött, de nekik köszönhető a múzeumi gondolat csabai talajba plántálása. Közülük először is a tudós evangélikus lelkészt, Haan Lajos történetírót kell említeni. Szenvedélyesen érdekelte szűkebb hazája múltja, s magának is számottevő, túlnyomórészt érméket és régészeti anyagot tartalmazó gyűjteménye volt. Már az 1860-as években foglalkozott egy helyi múzeum létrehozásának gondolatával, tervét azonban egyelőre alárendelte a megye múzeumalapítási törekvéseinek. 1874-ben adományával a már fennálló gyulai múzeum megyeivé fejlesztéséhez járult hozzá, s a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat alelnökeként munkájával ezt a kulturális intézményt szolgálta. (Közben azonban Békéscsabáról sem feledkezett meg. Özvegye által jelentős gyűjteményt hagyományozott a gimnáziumra.) A megyei múzeum alapítását megelőzően színvonalas vita bonlakozott ki a Békés és a Békésmegyei Közlöny című újságok hasábjain egy ilyen jellegű intézmény feladatát illetően. Figyelemre méltó a békéscsabai Reök Ish'ánnak, Munkácsy Mihály nagybátyjának a véleménye. A korábbi szemlélettől eltérően a régészet és a numizmatika egyeduralmával szemben a helyi kultúrát képviselő néprajzi és történeti tárgyakat is gyűjtésre érdemesnek tartotta. A békéscsabaiak közül hasonló értelemben hozzászólt még a vitához Zsilinszlcy Mihály, a későbbi minisztériumi államtitkár is. A múzeumi gondolat csabai jelenlétének bizonyítékaként végül a helyi polgárság-értelmiség egyik érdekes képviselőjének, Bartóky Lászlómnak a tevékenységét említjük. A múlt század nyolcvanas éveiben adományaival a budapesti Néprajzi Múzeum anyagát gyarapította, majd a Békéscsabai Múzeum-Egyesület gyűjteményének létrehozásához is segítséget nyújtott. Jó két évtizedig, míg a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat fennállt, a múzeumi gondolat békéscsabai hívei annak keretén belül fejtették ki tevékenységüket. A csabai múzeum létrehozásához a gazdasági-társadalmi feltételek a múlt század végére értek meg. Békéscsaba mintegy fél évszázados fejlődés során vasúti csomóponttá vált, s ennek köszönhetően vezető szerepre tett szert a megye ipari, kereskedelmi, pénzügyi életében. A gazdasági fellendülést a kulturális élet megélénkülése követte a kiegyezés után. Emiek leglátványosabb jelei: az első állandó hírlap megjelenése, a Vigadó, s bemie a színházterem felépülése, az iskolahálózat bővítése, s ennek kapcsán a fiúgimnázium létrejötte. Múzeumtörténeti ismertetönkben a korábban megjelent szakirodalmat foglaltuk össze. Vö. Rell Lajos: A békéscsabai múzeum. Története, épületének és gyűjteményeinek leírása. Békéscsaba, 1914; G.Vass István: A békéscsabai múzeum története (1899-1979). Békéscsaba, 1979; G.Vass István: A múzeum. 1-2. rész. In.: A művelődés évszázadai Békéscsabán. Szerk.: Käfer István Köteles Lajos. Békéscsaba, 1998; Kocsor János: A múzeum. 3. rész. U. o. Összefoglalónkban különösen az utóbbi kettőre támaszkodtunk. Az egyes gyűjtemények kialakulásának, fejlődésének részletesebb leírása a megfelelő katalógusrész előtt található, itt legfeljebb csak utalunk rájuk. ESTABLISHMENT AND ACTIVITIES OF THE MUSEUM-ASSOCIA TION OF BÉKÉSCSABA When in 1899 the statutory meeting of the Museum-Association assembled, the museum idea had had past of more decades in Békéscsaba. Before the end of the previous century the activities of the partisans, however, were not directed towards creating a local public collection but they enriched the collection of the Museum of Békés Comitat, located in Gyula. Nevertheless planting the museum-idea into the soil of Csaba was owing to them. First among them to be mentioned is the erudite evangelical preacherhistorian, Lajos Haan. He was interested enthusiastically in the past of his native land, and he himself had also a significant collection mostly consisting of coins and archaeological articles. Still in the 1860s he dealt with the idea of establishing a local museum but he subjected his plan to the museumestablishing endeavours of the county. In 1874 with his donation he contributed to developing the museum of Gyula into a county-museum and as vice-chairman of the Archaeological and Cultural Historical Association of Békés Comitat he served this cultural institution with all his efforts. (Interim he did not forget Békéscsaba either. Through his widow he bequeathed a significant collection to the grammar school.) Before foundation of the county-museum, in the local journals, in the Békés and in the Békés Comitat Gazette, a high-level debate could be read on the objectives of such institution. The opinion of the uncle of Mihály Munkácsy, Reök István of Békéscsaba deserves attention. Contrary to the former sentiment, the dictatorship of archaeology and numismatics, he considered also worth collecting the ethnographical and historical objects representing tlie local culture. Mihály Zsilinszky, the later state secretary of a ministry also contributed to the debate with similar ideas. Eventually we mention also the activities of Mrs. László Bartóky, as one interesting representative of the local citizens-intellectuals, who supported the museum-idea in Békéscsaba. In the eighties of the previous century she enriched the materials of the Ethnographical Museum of Budapest with her donations, afterwards she helped in forming the collection of the Museum-Association of Békéscsaba. The partisans of the museum-idea in Békéscsaba displayed their activities in the Archaeological and Cultural Historical Association of Békés Comitat for more than two decades. By the end of the previous century the economic-social conditions got matured for establishing the museum in Csaba. Following a halfcenturied progress Békéscsaba was transformed into a railway-junction, and the town gained a leading role in the industrial, commercial and financial life of the county. The economic boom was followed by flourishing cultural life after the Compromise of 1867. The most spectacular signs of that: publication of the first permanent journal, construction of the Feasting Hall with the theatre inside, extension of the school-net and, relating to that, the establishment of the male grammar school. A wider local civil-intellectual society formed, which had local-patriotic adherence, considering the relics of the past as values to be saved. The general national enthusiasm of the millenium-period In our museum historical guide we have summarised the previously published literature. Cf. Lajos Rell: The museum of Békéscsaba. Its history, description of its building and collections, Békéscsaba, 1914; István G. Vass: History of the museum of Békéscsaba (1899-1979), Békéscsaba, 1979; István G.Vass: The museum, Part 1-2.. In: Centuries of culture in Békéscsaba, edited by István Käfer — Lajos Köteles, Békéscsaba. 1998; János Kocsor: The museum. Part 3. ibid. We lean on the latter two studies in our summary. More detailed description of formation and development of each collections can be found before the related part of the catalogue, we only refer to them here.