Natura Bekesiensis - Időszakos természettudományi közlemények 8. (Békéscsaba, 2006)

Kertész Éva: Békés megyei történeti kertek

Natura Bekesiensis В. kastélyok és kastélykertek egy részénél, a teljes pusztulás felé való utat jelenti, ha még időben nem teszünk valamit a megmentésük érdekében. Sok kertet a gaz, a cserjebozót veri fel, de még így is fel­ismerhető hajdani szépségük és gazdagságuk. Év­százados fák dacolnak az idővel, és jól jelzik a kas­télykertekben a kor divatjának megfelelő fajokat és változatokat. Többször leltárba kerültek az ország épített kert­jei, sajnos nem azonos végeredménnyel. Látva a veszélyeket, a Békés megyei kastélykertek közül is néhány helyi védelem alá került. A természetvé­delem erősödése ellenére, a védelem alá került kas­télykertek közül csak néhány akad, amelynek mai állapota közel kielégítő. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a többit nem kell védeni, hiszen pótolhatatlan értéket jelentenek. A szakszerű védelem érdekében a felmérés, a dokumentálás, archiválás igen jelentős munkát igényel. Ma már Magyarországon egyre szélesebb körben történik műemléki kertvédelem, és a helyreállítások sora is növekszik. A kastélyok és a kastélykertek megóvása a műemlékvédelem, a természetvédelem és a tudományos kutatás együttes feladata. A történe­ti kertek megóvása a jelenleginél nagyobb társadal­mi és intézményi támogatást igényel. Tőlünk nyu­gatabbra egy-egy kert helyreállítását nagy regionális támogatás, és társadalmi aktivitás kíséri. A hosszú ideje gazdátlanul pusztuló kastélyok, kúriák és kert­jeik sok megyei város és falu számára is jelentős érté­ket tartogatnak, hiszen a helyreállított kastély és kert­je jelentős idegenforgalmi értékként szolgálhatna. A Dél-Alföld leszakadó települései közül így néhány visszakerülhetne az ország vérkeringésébe. A Békés megyében található kastélyok és kertek az elmúlt évszázadokból ránk maradt történeti érté­kek. Fennmaradásuk közös felelősségünk. A Békés megyében található történeti kertek kö­zül a legismertebb a szabadkígyós! Wenckheim­kastély, amelyet Ybl Miklós tervei alapján 1875-79 között Wenckheim Frigyes építtetett. A kastélyt körbeölelő kastélykertet feltehetőleg egy már meg­levő régi erdőfoltból alakították ki, erre utalnak a kert évszázadosnál idősebb kocsányos tölgyei. A kastély előtti franciakert nyírott sövényeit a nyírt tiszafából és puszpángból alakították. A franciakert folytatását a kastély homlokzatával szemben egy tisztás alkotja, amelyet öreg szilfákból álló fasor szegélyezett. Ezt a fasort azonban a szilfavész el­pusztította. A kastély szobáiból a tisztáson túl csodálatos kilátás nyílt a kígyósi pusztára. A kert építésekor artézi kutat fúrtak, amely tájképi kert részeként egy mesterséges tavat táplált. A tó partján a pusztai oázis díszeként az Amerikában őshonos mocsárciprusokat {Taxodium distichum) ültettek. A tó északi oldalán idős fehérnyárakból álló erdőfolt található. Sok egzóta fajjal is találkozunk. Ez utób­biak közül jelentős egy csodálatos formájú öreg platán, páfrányfenyő (Gingko biloba), tulipánfa (Li­liodendron tulipiferá), vérbükk és jegenyefenyő. A második világháború után a kastélyban mező­gazdasági iskola létesült, kollégium és tanári szo­bák foglalták el a kastélyt. Szerencsére az uradalmi épületek is viszonylag épségben vészelték át a ne­héz időket. Ma a kastély és a kert a szabadkígyósi Kígyósi-puszta védett terület része. A kert ma gon­dozott, és látogatottsága szempontjából is az elsők közé sorolható Békés megyében. A kétegyházi kastélypark a község belterületén található. A kastélyt 1749-ben Andrássy Zsigmond építette. A parkot Andrássy Ignác létesítette, aki a birtokot 1796-ban vásárolta meg. A hatholdnyi díszkertet a leírások szerint nagy hozzáértéssel ültették be. A kerthez pálmakert és rózsakert is tar­tozott. A francia barokk kert, és az angol tájképi kert egyaránt megtalálható volt benne. A hátsó kertben a régi park fái még tükrözik az eredeti állapotot. Két­száz évnél idősebb kocsányos tölgyek, fehérnyá­rak, hársak, kőrisek messziről felhívják magukra a figyelmet. Az épület bejáratánál fiatalabb ültetésű ostorfák, japán akácok, tiszafák találhatók. A park­ban az idősebb faállományból a selyemfenyők, az ezüstfenyők az említésre méltók. Az épület nagy részében szakiskola működik. A kert egészében az alapvető munkák elvégzése tekintetében gondozott. A kert közparkként is mű­ködik, sok ember számára nyújt megfelelő kör­nyezetet. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom